A kitagadott kir�lyfi

Mesehang (? MB) (Kattints!)

Volt egyszer egy kir�ly, s a kir�lynak volt egy gyermeke. Ez a kir�ly egy nagy �s gazdag orsz�g uralkod�ja volt, �s azt szerette volna, hogy ha az � birodalm�t a fia majd m�g hatalmasabbra n�veli. Ez�rt kicsi kor�t�l kezdve arra tan�ttatta a fi�t, mi minden sz�ks�ges a tov�bbi h�d�t�shoz: hogyan kell az �gy�kat ir�ny�tani, karddal v�vni, katon�kat mas�roztatni.

A kir�ly azonban egyre jobban bosszankodott, mert a fi� mindig elaludt a tan�t�si �r�kon. Hi�ba magyar�zta neki a t�zmester az �gy�k be�ll�t�s�nak tudom�ny�t, hi�ba igyekezett a v�v�mester min�l �tletesebb cseleket mutatni neki, a kis kir�lyfit ezek nem �rdekelt�k. N�ha odament az ablakhoz, kin�zett a v�rudvarra, n�zte az embereket, amint az udvaron dolgoztak.

A kir�ly egyre morcosabb lett, �s azt mondta a fi�nak:

- Fiam, �gy semmire sem viszed! Hogy lesz nek�nk m�g nagyobb �s m�g gazdagabb orsz�gunk?

Volt egy nagy gyakorl�t�r a v�r el�tt, ahol nem n�tt f�, mert a hadsereg mindennap ott gyakorlatozott: „Jobbra �t! Balra �t! H�tra arc!" Mas�roztak a sz�les, kop�r t�rs�gen sz�lt�ben-hossz�ban.

Egyik tavasszal, amikor a kir�ly kin�zett a h�l�szob�ja ablak�n - onnan j�l r� lehetett l�tni erre a kop�r t�rre - �s gy�ny�rk�dni k�v�nt a hadsereg felvonul�s�ban, azt kellett l�tnia, hogy a kop�r ter�leten mindenf�le n�v�ny, vir�g, gizgaz burj�nzik. Papsajt is volt ott, meg tulip�nok n�ttek egym�s mellett �s b�zavir�g meg bog�ncs, sok bog�ncs volt a gyakorl�t�ren.

A kir�ly a fej�hez kapott. - Ki csin�lta ezt? - �s h�vatta a kancell�rt. A kancell�r f�lve ment be, mert tudta, hogy a kis kir�lyfi volt az, aki m�g egy h�nappal azel�tt telesz�rta n�v�nymaggal a gyakorl�teret. Akkor �ppen pihent a katonas�g, �gyhogy volt ideje kin�ni a n�v�nyeknek.

- Ha a fiam volt - kiab�lt a kir�ly -, akkor j�jj�n be, majd ell�tom �n a baj�t! - A kancell�r beh�zott nyakkal elsomford�lt.

A fi� �pp ekkor �rkezett vid�man, mit sem sejtve:

- Ap�m! L�tta m�r a gyakorl�teret?

De a kir�lynak szikr�t sz�rt a szeme, �s �gaskodott benne az indulat: - Nem vagy a fiam t�bb�! �n bel�led nagy hadvez�rt �s vil�gh�d�t� uralkod�t akartam nevelni, te pedig nevets�gess� tett�l engem orsz�g-vil�g szeme l�tt�ra. T�gulj a palot�b�l, de m�g az orsz�gb�l is!

No, a kis kir�lyfi megszeppent. V�ll�ra vette a tariszny�t, belerakott egy-k�t hamuban s�lt pog�cs�t, elindult az orsz�g�ton, �s sok�ig nem l�tta senki.

A kir�ly pedig els� haragj�ban m�g fut�rokat sem k�ld�tt ut�na, meg sem n�zte, hogy milyen ir�nyban t�nik el az alakja a messzes�gben. Hanem el�h�vatta a hadvez�r�t, aki egy nagy, dics� marcona harcos volt, �s �gy sz�lt hozz�:

- Ezent�l te vagy a felel�s az�rt, hogy az orsz�gunk m�g nagyobb �s gazdagabb legyen. T�madd meg az �szaki szomsz�dunkat meg a nyugatit, azt�n majd j�het a m�sik kett�!

A hadvez�r kiirtatta a sok bog�ncsot a gyakorl�t�ren, s tov�bb mas�roztatta a katon�kat. De a szomsz�d kir�lyok megneszelt�k, hogy valami t�mad�s k�sz�l, mert s�r� porfelh� terjeng a gyakorl�t�r f�l�tt. �gyhogy �sszefogtak, �s amikor a nagy marcona elind�totta a t�mad�st, m�r sz�vets�geseket tal�lt a m�sik oldalon, �s s�lyos veres�get szenvedett.

Ekkort�l kezdve az orsz�g �llapota romlani kezdett. Hadisarcot kellett fizetni�k, mert elvesztett�k a csat�t. Az embereknek megfogyatkozott a rem�ny�k. L�tt�k, hogy a kir�ly �regszik, a kir�lyfi elment.

- Ha a kir�ly meghal, nem lesz ut�da, hiszen ki tudja, merre j�r a tr�n�r�k�s - mondogatt�k s�hajtozva.

N�tt a gabona a mez�n, de nem aratt�k le, a madarak kicsipegett�k a kal�szokb�l a magokat. Nagy-nagy szeg�nys�gbe s�llyedt az orsz�g.

Teltek az �vek, a kir�lynak szaporodtak a fej�n az �sz hajsz�lak, a szomor�s�g pedig n�tt�n-n�tt a sz�v�ben.

- Elzavartam a fiamat - b�nk�dott. - Mit tegyek? Azt sem tudom, hol van, merre j�r. De j� volna, ha visszaj�nne! �n nem b�nom, m�r nagy cserj�ket, bokrokat is �ltethetne a gyakorl�t�rre, csak legyen itt!

Egyik nap a kir�ly megf�radva les�ntik�lt a l�pcs�n a r�gi gyakorl�t�rre, amit most megint gaz bor�tott, mert m�r r�g�ta nem mas�rozott rajta senki, �s ki�ltozni kezdett a madaraknak:

- Madarak, sz�lljatok ide! Rep�ljetek ide hozz�m!

�s halljatok csod�t, odagy�ltek el�sz�r a fecsk�k, a verebek, majd a rig�k, m�g a baglyok is f�lkeltek, mert hallott�k a kir�ly szav�t, �s �k is odarep�ltek �lmosan.

- Mi t�rt�nt, mit k�v�n az uralkod�? A kir�ly pedig megk�rte �ket:

- Madarak, sz�lljatok el a n�gy �gt�j fel�, �s ha l�tj�tok a fiamat, sz�ljatok neki, hogy visszav�rom, j�jj�n haza!

A madarak meg�rtett�k a szavakat, f�lrep�ltek, �s elsz�lltak. A verebek �szaknak, a fecsk�k d�lnek, a baglyok nyugatra rep�ltek, a rig�k pedig keletre, s a t�bbiek is a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba.

A kir�ly f�lment a szob�ba, ahol annak idej�n a fia lakott. Sz�pen berendezett gyerekszoba volt. Sz�lt az asztalosmesternek:

- Asztalosmester, k�sz�ts egy nagyobb �gyat! Ha megj�n a fiam, ebben a gyerek�gyban m�r nem f�r el.

� maga pedig sepr�t vett a kez�be, �s kitakar�tott. Lep�kh�l�zott a fia szob�j�ban, megmosta az ablakot, �js�gpap�rral f�nyesre d�rzs�lte, �s kin�zett a f�nyes ablakon, hogy j�n-e a fi�. Minden este megvetette az �gy�t, hogy ha �jszaka j�n, akkor le tudjon fek�dni. Reggel ism�t bevetette. Gyakran nem is aludt. �jjel ott �lt, n�zte a holdat. Figyelte a kanyarg� orsz�gutat, hogy felt�nik-e m�r az a fi�.

Teltek a h�napok, az �vek. Egyre nagyobb lett a szeg�nys�g az orsz�gban, az emberek egyre rem�nytelenebb� v�ltak. Hi�ba sz�lltak el a madarak, nincs meg a fi�, nincs.

Egy napon azt�n a dombtet�n megjelent egy alak. K�l�n�s alak volt, sz�les sz�rny� k�p�nyeget viselt, ami k�l�nb�z� sz�n� foltokb�l volt �sszevarrva. Mintha egy csavarg� lett volna. Egy kis asztal volt az egyik kez�ben, a m�sik h�na alatt pedig egy hangszer, tal�n heged�.

-  Kicsoda ez, csak nem egy v�ndormuzsikus? - tal�lgatt�k a gyerekek.

- Milyen szerzet ez? Garabonci�s? - gyanakodtak az �reg n�nik.

- Ki lehet, ki lehet?

Azt�n az idegen be�rkezett a r�gi gyakorl�t�rre, �s ott meg�llt. A kir�ly kin�zett az ablakon, �s megdobbant a sz�ve:

- Ez a fiam lesz! - megismerte a nagy k�peny alatt is. Leszaladt hozz�, volt nagy �r�m! Meg�lelt�k egym�st. De az emberek m�g mindig nem ismert�k f�l az �rkez�t.

A fi� ekkor �gy sz�lt a kir�lyhoz:

- Ap�muram! Amint hazat�rtemben v�gighaladtam az orsz�gon, azt l�ttam, hogy mindent a szeg�nys�g em�szt. A h�zak teteje beszakadt, beroskadt, a mez�n szabadon burj�nzik minden, ugarr� lett a term�f�ld. �hesek az emberek, mindenhol panaszsz�t hallottam. Itt ez a kis asztal, csod�kra k�pes! Most figyeljen ap�muram!

A kir�lyfi hangos parancssz�t ki�ltott:

- Teremjen ezen az asztalon minden j� falat! Tejbegr�z, spen�t, s�rgar�pa-f�zel�k, s�lt csirke s minden, ami szem-sz�jnak ingere! - Megter�lt az asztal, minden �nycsiklandoz� falat rajta volt.

J�ttek az emberek, n�zt�k: - Szabad ebb�l enni?

-  Szabad - felelte a kir�ly -, k�stoljon meg egy kis olajbogy�t, n�ne! - �s a n�ne evett egy kis olajbogy�t, mindenki j�llakott.

Igen �m, de h�t az orsz�g m�g mindig szeg�ny volt. �gyhogy a kir�lyfi levette a k�peny�t, f�ldobta a magasba, a sok folt mind sz�trep�lt �s lehullott az orsz�g k�l�nb�z� pontjain. Ahov� s�rga folt esett, ott s�rg�ll� b�zat�bla termett a hely�n, ahov� z�ld, ott mez�, legel�, ahov� k�k, ott kis t� csillogott, halast�, ahov� barna, ott erd�, ahov� piros, ott pedig piros cserepes h�z. Egy csap�sra meg�jult az eg�sz orsz�g.

De az emberek m�g mindig csak �ltek sz�tlanul:

- El sem hissz�k! Ez a mi orsz�gunk? De valahogy az �letet is �jra kellene kezdeni.

V�g�l a kir�lyfi el�vette a heged�t is, �s j�tszani kezdett rajta. Amint j�tszott, az emberek sz�v�be visszat�rt a rem�ny, �r�m t�lt�tte el �ket, lelkes�lts�g. Ekkor ny�lt fel a szem�k:

- Megj�tt a kir�lyfi, most ismert�k f�l! Jaj, de j�, ism�t van ura az orsz�gnak! �jb�l rendben mennek a dolgok!

Az emberek vid�man hazaindultak, �s az orsz�g megint olyan vir�gz� �s gazdag lett, mint kezdetben volt.

(Izai�s 35, 1-6)

Advent elej�n r��bredhet�nk arra, hogy hasonl�tunk ehhez az �reg kir�lyhoz. Sz�m�zt�k az Istent. Az ember mindig, amikor csak a saj�t gondolatai szerint pr�b�lja rendezgetni a j�v�j�t �s gazdag�tani a saj�t orsz�g�t, akkor az Isten egy kicsit mindig h�tr�bb h�z�dik, elvonul. K�s�bb azt�n kider�l, hogy ennek az �letm�dnak szeg�nys�g �s ki�resedetts�g, el�rvults�g lesz a k�vetkezm�nye, �s hossz� t�von nem a gazdagod�s. �s ekkor vissza kell h�vnunk az Istent. Visszah�vni, bevallani neki, hogy „�rv�n maradtunk, elhagyatott� lett�nk".

De nem el�g csup�n v�rni, hanem k�sz�lni is kell. Megvetni az �gy�t, hiszen kisgyerekk�nt j�n k�z�nk, kitakar�tani a szob�j�t; �s akkor, amikor meg�rkezik, ism�t meghozza mindazt, amire sz�ks�g�nk van. Az �telt is, a biztons�got is, a lelki boldogs�got is.