Hosszasan besz�lgettek m�g, eg�szen est�be ny�l�an, mindenki mondott valami �rdekess�get az �let�r�l. Munkan�lk�li zsoldosok �s kincsvad�szok, kalandoz� elfek, �gy akarnak tud�st gy�jteni, kitagadott f�l-elfek, akiknek sehol sincs hely�k, a t�rpe, aki csak �gy pr�b�lja eltartani a csal�dj�t… Nagyon vegyes t�rsas�g.
- Azt viszont elv�rom, hogy itt ne legyen ellent�t k�z�tt�nk – sz�lt Medardus, mikor r� ker�lt a sor. Hossz� bottal piszk�lta a t�zet, amely f�nyesen vil�g�tott a s�t�tben, k�s�rteties f�nnyel vonva be arcukat. – Sokf�le helyr�l j�tt�nk, k�l�nb�z� kult�r�kb�l, de most egy a c�lunk. Egy csapat vagyunk, �m ha piti kis ellent�tek keletkeznek, nem jutunk ki tal�n m�g ebb�l az erd�b�l sem… �rthet� voltam?
A t�z f�rfi �s Jade egy emberk�nt b�lintottak. Tudt�k, hogy vezet�j�knek igaza van, �s esz�k �g�ban sem volt kipr�b�lni, mibe akadhatnak bele esetlegesen k�l�n-k�l�n… Mindannyian �rezt�k, hogy nagyon nem stimmel valami a hellyel. Medardus v�g�l elmosolyodott, ahogy tekintet�t v�gighordozta rajtuk, majd a szinte m�r teljesen els�t�tedett �gre pillantott.
- Ma m�r nem tudunk tov�bbindulni… Nagyon elment a d�lut�n. Itt t�ltj�k az �jszak�t, �s holnap behozzuk a lemarad�sunkat. Addig is… �n m�g nem mes�ltem, �s azt hiszem, nem lenne igazs�gos veletek szemben, ha nem mondok semmit magamr�l.
- Ha nem mes�lsz magadt�l, �gyis kiszedt�k volna bel�led. Ebben biztos lehetsz – jegyezte meg Gouden, majd sz�ja farkasvigyorra h�z�dott. – Teh�t hajr�!
- Ne fenyegess, mert m�g megijedek. – Medardus elnevette mag�t, majd elgondolkodott egy r�pke pillanatra, mivel kezdhetn� t�rt�net�t. Apr� s�haj hagyta el ajkait, majd belefogott besz�d�be.
- Els�sorban harcos vagyok, nem utols�sorban pedig m�gus – kezdte mosolyogva, �m az egyszer� kijelent�sre mind felh�rd�ltek. Medardus ezt csak nevetve fogadta… sz�m�tott valami hasonl� reakci�ra, tekintete azonban Jade-�t kereste. K�v�ncsi volt, a le�nyz� mit sz�l ehhez, pl�ne azok ut�n, hogy � maga eltitkolta hasonl� k�pess�geit, de a f�l-elf szenvtelen tekintettel b�mult r� vissza. V�g�l a f�rfi maga j�tt zavarba �that� pillant�s�t�l, visszaszegezte szem�t a t�bort�zre, �s �gy besz�lt tov�bb.
- Tal�n kiss� furcsa p�ros�t�s… Sokan, akik fegyverrel keresik kenyer�ket, tart�zkodnak a m�gia �sv�nyeit�l, vagy egyenesen irt�znak t�le… �n remek�l �sszhangba hoztam a kett�t, �s el�re sz�lok, gond n�lk�l haszn�lom is �ket. – Sanda f�lmosoly jelent meg arc�n, de pillant�sa tov�bbra is a t�zbe szegez�d�tt. – Tulajdonk�ppen a legfontosabb, amit tudni kell r�lam, az ez. Hossz� ideje �lek meg a kardom erej�b�l, legyen az valamif�le megb�zat�s magas rang� emberekt�l, vagy „egyszer�” kincsvad�szat, mint most is.
- �s fogunk valamit hallani err�l a titokzatos k�ldet�sr�l? – Wyem �rdekl�d� tekintete egy pillanatra sem szakadt el a f�rfi alakj�r�l. – Vagy k�vet�nk t�ged vakon a vil�g v�g�ig?
- H�t... – Medardus v�gre f�ltekintett, s l�lekt�krei a k�rdez�re vet�ltek. – Ha nem kotyogn�l k�zbe, akkor elmes�ln�m, amit tudok r�la. De el�g neh�z nektek b�rmit is elmondani, ha �tpercenk�nt k�zbesz�l valaki…
A sz�ke leforr�zottan hallgatott el. – J�l van, na… Mondjad – morogta s�rt�d�tten az orra alatt, de figyelme tov�bbra is Medardusra ir�nyult, nem hagyta mag�t elt�r�teni a k�rd�s�t�l.
- Teh�t. �n sem tudok t�l sok mindent, de amit tudok, megosztom veletek. A B�bor Smaragdot keress�k, ezt m�r mes�ltem mindenkinek, mikor jelentkeztetek. Nem tudom, hallott-e m�r valaki k�z�letek r�la? – M�lybarna szemei v�gigs�p�rtek a k�r�l�tte �l� tizenegy emberen, de felismer�s egyik�j�k tekintet�ben sem csillant. – Ha nem, h�t nem. Egyszer az egyik kalandom sor�n bukkantam r� egy tekercsre, ott hallottam el�sz�r a Smaragdr�l. A tekercsen egy t�rt�net, egy legenda volt elmes�lve, b�r ez most nem igaz�n fontos… A mes�be �gyazott dr�gak�r�l csak azt hittem, kital�ci�, hogy is gondolhattam volna m�st? A B�bor Smaragd, legend�s kincs, „minden ember legh�bb v�gya eg�sz �let�ben, amely n�lk�l boldogs�g�t soha el nem �rheti”, �gy volt eg�szen pontosan. Dajkamese, a kalandv�gy� kisfi�knak est�re… El�sz�r �gy gondoltam �n magam is, azonban valami�rt nem hagyott nyugodni, k�v�ncsi voltam. Egyszer, mikor id�m akadt r�, kutatni kezdtem ez ut�n a titokzatos Smaragd ut�n… �s tal�ltam is r�la dolgokat, b�r nem volt k�nny� eset. Hossz� h�napok kutat�munk�ja ment r�, v�ndorl�saim sor�n mindig csak a titokzatos kincs ut�n k�rdez�sk�dtem, poros tekercseket b�ng�sztem �t. Kider�tettem, hogy az olvasottaknak igenis van val�s�galapja… A B�bor Smaragd l�tezik, �s b�rmilyen form�ban hivatkoztak is r�, egy dolog mindenhol ott szerepelt r�la: e n�lk�l nem lehet boldog a k�z�ns�ges haland�. – Lassan k�szott mosoly az arc�ra. – Tal�n �rthet�, hogy mi�rt szeretn�m megtal�lni.
- �s ehhez mi�rt kell�nk mi? Tizenegy ember, ennyivel kisebb a saj�t r�szed. Hol van a csapda?
Jade nagyr�szt cs�ndben volt, mi�ta befejezte saj�t mes�j�t, �m most � reag�lt els�k�nt az elhangzottakra. Smaragdz�ld �riszei f�rk�sz�n tekintettek a m�gusra, szem�ld�k�t �sszevonta, ahogy arckifejez�s�b�l pr�b�lta kital�lni a v�laszt k�rd�s�re. Az a t�ny pedig l�that�an nem zavarta, hogy � csak ut�lag k�ny�r�gte be mag�t a csapatba, vagyis hivatalosan neki nem is lenne r�szesed�se semmib�l, amit tal�lnak… A f�rfi egy pillanatig k�rd� pillant�ssal b�mult vissza r�, �m v�g�l feleslegesnek gondolta felh�vni a kicsiny t�nyre Lia figyelm�t.
- Nos, egy ekkora horderej� kincsb�l tal�n jut mindenkinek annyi, amennyib�l meg�l eg�sz �let�re, nem? – nevette el mag�t. - M�sr�szt pedig, azt hiszem, rosszul fogalmaztam, ha ez a k�rd�s �gy mer�lt fel benned. B�r kalandoz� lenn�k, nem vagyok igazi kincsvad�sz t�pus. �rdekel a Smaragd, �, nagyon is… De sz�momra nem az a legfontosabb jellemz�je, hogy �letem v�g�ig nem k�ne semmit csin�lnom, ha ezt megtal�ln�m. B�r, �gy belegondolva, ez sem nagy h�tr�ny. – R�pke kacaj, s m�r besz�lt is tov�bb.
– Mert mit keres az ember eg�sz �let�ben? A boldogs�got, jelentse azt sz�m�ra az elk�pzelhetetlen m�rt�k� gazdags�got, a szeret� csal�dot, vagy csak a szabads�got… �s m�gis, egy egyszer� dr�gak�r�l mindenhol azt �ll�tj�k, ez a t�k�letes Boldogs�g kulcsa, nagybet�vel. �n ezt keresem.
- A k�rd�semre nem v�laszolt�l – figyelmeztette a le�nyz�. – Mi�rt kell ehhez ennyi ember?
- Egy ilyen k�l�nleges dolgot nem hagynak �rz�s n�lk�l, gondolhatod.
- Nem hagynak? Kik? – M�ly, d�rm�g� hang rekesztette meg Medardust a besz�dben. A m�gus n�m�n tekintett a k�zbesz�l� Vork�ra, �s csak a fej�t ingatta. Erre nem tudott v�laszt adni � maga sem… Nem nevezt�k nev�n sehol a Smaragd eredeti gazd�j�t. Vagy gazd�it.
- Mindenesetre nem vesz�lytelen v�llalkoz�s, erre is felh�vtam mindannyi�tok figyelm�t. Ha nem lenne igazam, akkor r�pke kaland, �s gazdagabbak lettetek ezer arannyal, plusz amit m�g tal�lunk, de biztos vagyok benne, hogy mindenki tud�s�ra sz�ks�g lesz utunk sor�n.
- Annyit mondj m�g meg, merre megy�nk? Most a kik�t�be, az rendben van, de ut�na…? – Az egyik f�l-elf vetette k�zbe a k�rd�st. Medardus egy pillanatig csak r�meredt, a nev�n t�prengve.
Lacter, Clenter, Berent… � lesz a k�z�ps�, Clenter, tiszt�zta le mag�ban v�g�l.
- Shagary sziget�re… Els�k�nt. Apr�cska sziget az �szaki-tengeren, nem tal�lhat� rajta, csak n�h�ny nagyobb v�ros… Azonban tal�ltam r� utal�sokat, mik�zben a Smaragd ut�n kutattam. Sehol sincs le�rva pontosan, hogy hol is tal�lhat� ez a Smaragd, csak megeml�tenek helyneveket, amik kapcsolatban �llnak vele… Ez a sziget az egyik k�z�l�k. Ez�rt tartunk most a kik�t� fel�, hogy az egyik rendszeres keresked�haj�val �tjuthassunk a szigetre.
- �s mi�rt erre megy�nk? Mi�rt nem a rendes, ki�p�tett �ton? Tudn�nk pihenni, lenn�nek v�lt�slovaink… Ez az erd� vesz�lyes, tudjuk mindannyian. Akkor h�t mi�rt? – Gouden k�rd� tekintettel b�mult a m�gusra. – Haj� az lesz k�s�bb is, mi�rt rohanunk ennyire?
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de �n nem vagyok oda a t�tlen�l �cs�rg�s�rt. Ha k�rbemenn�nk, lek�sn�nk a haj�t, �s meg k�ne v�rnunk, m�g visszat�r… Abban a koszf�szekben.
Pont ugyanazt ism�tli, amit nekem mondott… Lia szem�ld�k�t �sszevonva f�rk�szte a m�gus arc�t. �gy �rezte, a f�rfi valamit eltitkol el�l�k… Valami fontosat. Mag�ban egyet�rtett Goudennel, nem b�rta elk�pzelni, mi�rt erre mennek. Mi�rt rohannak? Mi el�l menek�lhet Medardus? Vagy minek az el�be rohan? Lassan r�zta meg fej�t, hogy k�tked� gondolatait el�zze. Ha nem b�zik meg a m�gusban, ak�r most r�gt�n visszafordulhat, �s hazamehet. Itt nem sz�m�thatnak, csak egym�sra…
- Am�gy pedig, m�g ha k�rbe is menn�nk, a lovainkat nem hagyn�m ott sehol, am�g nem musz�j. K�l�nleges �llatok, meg�rzik a vesz�lyt… Sok p�nzt adtam �rt�k.
Gouden b�lintott, elfogadv�n a magyar�zatot, majd elnyomva egy �s�t�st k�rbetekintett.
- Mi lenne, ha most eltenn�nk magunkat holnapra? – vetette fel a javaslatot. – Ha val�ban olyan er�ltetett temp�ban akarunk haladni, mint ahogy mondod, akkor szerintem nem �rtana kipihenn�nk magunkat.
K�rd� pillant�st vetett a m�gusra, majd v�laszt sem v�rva f�lkelt a t�z mell�l. Nagyot ny�jt�zott, majd n�h�ny m�terrel od�bb vonult. Lassacsk�n ugyan, de a t�bbiek is k�vett�k p�ld�j�t, mindannyian k�peny�kbe burkol�dzva hevertek el a f�ld�n.
- Azt hiszem, nem �rtana az�rt �rs�get is �ll�tanunk… - jegyezte meg Medardus. Mik�zben a t�bbiek nyugodtan k�sz�l�dtek �lomra, � maga nem mozdult a t�z mell�l. Elgondolkodva n�zte a r�t l�ngok t�nc�t, �gy besz�lt tov�bb, nem is figyelve a t�bbiek reakci�j�ra. – �n m�g nem alszom… Els�k�nt majd v�llalom �n. Azt�n majd p�r �ra m�lva vegye �t valaki.
- Majd �n �tveszem. – Nem t�l lelkesen ugyan, de a t�rpe szinte azonnal aj�nlkozott a feladatra. – Csak kelts f�l, ha kellek.
Medardus b�lintott, �s ezzel mindenki elint�zettnek l�tta az �gyet. A m�gus nem mozdult tov�bbra sem, csak pillant�s�val k�s�rte v�gig, ahogy csapat�nak tagjai lassan elny�ltak a t�z k�r�l, s r�vid mocorg�s ut�n mind aludni pr�b�ltak.
�rdekes… Senkiben nem mer�lt fel, hogy valakinek �bren k�ne maradni. Mind �gy �rezt�k kor�bban, vesz�lyben vagyunk, most azonban gond n�lk�l elaludtak volna… N�m�n pillantott a lovak fel�. A k�l�nleges �rz�k�nek mondott �llatok most nyugodtan �lltak, n�melyik legel�szett, �s volt, amelyik f�lig-meddig m�r el is szund�tott. Medardus lassan d�bbent csak r�, az�rt ilyen nyugodtak a t�bbiek, mert megb�znak benne… Mert azt mondta, az �llatok figyelmeztetik �ket. A felel�ss�g �ri�si s�lya hirtelen szakadt r�, k�sziklak�nt nehez�tette el lelk�t. Ritk�n dolgozott csapatban, pl�ne �gy, hogy � lett volna a vezet�, �s most j�tt r� csak igaz�n, mibe is v�gott bele. Tizenegy ember… Tizenegy �let, ami�rt � a felel�s. Ha b�rmelyik�k megs�r�l, vagy net�n meg is hal, az mind az � lelkiismeret�t fogja terhelni…

Lia lassan nyitotta ki szem�t. Nem tudta, mi �bresztette fel, hiszen b�ven �jszaka volt m�g, szinte teljes s�t�ts�g. Lehunyta pill�it, �s �gy hallgatta az �j cs�ndj�t. K�nny� fuvallatk�nt jutottak el hozz� az erd� zajai, a levelek suhog�sa a lenge sz�lben, a t�csk�k ciripel�se az aljn�v�nyzetben, az �jszakai l�nyek mozgol�d�sa… Csupa h�tk�znapi zaj, ami azt jelentette, nincs vesz�ly a k�zel�kben. A smaragdz�ld �riszek csak percek m�lt�n villantak meg ism�t, ahogy a le�nyz� f�ltekintett. A t�z m�r r�gen le�gett, halv�nyan izz� par�zs vil�g�totta be csup�n a s�t�ts�get, a var�zsl� azonban pont ugyanott �lt, ahol hossz� �r�kkal kor�bban. Fej�t tenyer�be hajtotta, tal�n �lt�ben mer�lt �lomba, Lia nem tudta eld�nteni. Cs�ndesen kelt f�l fekhely�r�l, t�r�t, mely eddig feje mellett pihent, mag�hoz v�ve, s megindult a f�rfi fel�. L�ptei cs�ndesek voltak �s puh�k, ak�r a vad�sz� nagymacsk��, szinte m�g a por sem kavarodott f�l ut�na…
- Mi�rt nem alszol? – A le�nyz� �sszerezzent Medardus k�rd�s�re. Nem sz�m�tott r�, hogy a f�rfi �bren van, �s arra sem, hogy meghallja k�zeledt�t.
- Ugyanezt akartam k�rdezni – mosolyodott el, �s letelepedett a f�ldre a m�gus mell�. A f�rfi f�lemelte fej�t, �s m�lybarna tekintete Jade-ra vet�lt, mintha nem �rten�, mire c�loz a l�ny.
- Azt hittem, m�r r�ges-r�gen �tadtad az �rs�get Perpignannak… - kezdett magyar�zatba. – Neked is pihenned k�ne, hiszen a holnap nem lesz egyszer�, ahogy mondtad… - Gyorsan, szinte hadarva besz�lt, de � maga sem �rtette, mi�rt magyar�zkodik. A f�rfi �that� tekintete megr�m�tette… mintha valami b�nt k�sz�lt volna elk�vetni, �gy n�zett r�, legal�bbis � �gy �rezte. �s a m�ly�k�n �l� �ress�g… A Semmi �rzete… Lia v�g�l zavartan elnevette mag�t, �s nem sz�lt t�bbet.
- Nem vagyok f�radt – mosolyodott el v�g�l Medardus, �s az ijeszt� pillant�s tovat�nt. – �s �gy egy kicsit tudtam gondolkodni. Ha egyszer �gyis csak �beren fek�dn�k, nem jobb mindenkinek, ha hagyom a t�bbieket pihenni? – R�mosolygott a l�nyra, �s v�rakoz�n elhallgatott, �t figyelve. Mikor azonban Jade l�that�an nem k�v�nt megsz�lalni, f�ltette ink�bb k�rd�s�t.
- �s te? Mi�rt kelt�l f�l?
- Nem tudom… Valami f�l�bresztett, �s nem tudtam visszaaludni – vonta meg a v�ll�t. - Tal�n zavarlak, hogy ide�ltem?
- Nem… Dehogy. Csak megijesztett�l kiss�. L�pteid cs�ndesek, mint egy elf�…
- Akkor ezt most nem veszem s�rt�snek – nevette el mag�t halkan a le�nyz�, majd elhallgatott. Medardus csak mosolyg�ssal v�laszolt a megjegyz�sre, hiszen nem megs�rteni akarta a f�l-elfet, mind�ssze nem sz�m�tott r�, hogy egyetlen hang n�lk�l k�pes a h�ta m�g� osonni… Mint valami orvgyilkos.
- Mi az, amit nem mondt�l el nek�nk?
A m�gust Jade �jabb k�rd�se z�kkentette ki gondolataib�l.
- �hm… ezt mire �rted? – K�rd� tekintetet vetett a l�nyra, pr�b�lva �sszekapcsolni a gondolatait a k�rd�ssel.
- Nem hiszem, hogy csak az�rt erre megy�nk, mert annyira rohann�nk a haj� ut�n… Gouden j�l mondta, haj� az van mindig m�sik, �s nem olyan hossz� id�, mire visszat�r. M�sr�szt pedig nem mondt�l igaz�b�l a feladatr�l sem semmit. Megeml�tenek helyneveket… Ha val�ban olyan sokat kutatt�l ut�na, mint �ll�tod, akkor nem hiszem, hogy ennyit tudsz csak arr�l a smaragdr�l. �s hogy ennyi inform�ci�val induln�l neki az �tnak. Rengeteg p�nzt �ldozt�l r�, a fizets�gek, a lovak, az �lelem…
- T�ged mi�rt izgat, hogy mennyi p�nzt �ltem bele? Hiszen te �gysem kapt�l ebb�l semmit… - kiss� nyersen csengett a hangja, ridegen sz�lt a l�nyhoz, �m egy pillanattal k�s�bb m�r meg is b�nta, hogy ilyen durv�n akasztotta meg a besz�dben. Nagyot s�hajtott, �s halv�ny mosolyt var�zsolt az arc�ra, ahogy ism�t megsz�lalt.
- M�sr�szt… Azt hiszem, nem csak �n vagyok az, aki titkol�dzik, ugyeb�r? Mi�rt nem mondt�l semmit arr�l, hogy m�gus vagy?
- Mert nem vagyok! – csattant f�l a l�ny, majd hirtelen sz�j�ra szor�totta kez�t, ahogy az egyik f�rfi mocorogni kezdett �lm�ban. De csak a m�sik oldal�ra fordult… nem �bresztett f�l senkit.
- Az, hogy haszn�lom ezt a hatalmat, nem jelenti, hogy m�gus lenn�k… K�zel sem – kezdte v�g�l magyar�zni ism�t halkabbra v�ve hangj�t. – Azt m�r mondtam, a s�t�t �s t�z var�zslatok azok, amelyekhez igaz�n �rtek, �s ezekb�l is ink�bb csak az ut�bbit haszn�lom, azt hiszem, �rthet� okokb�l.
Medardus n�m�n b�lintott. A s�t�t var�zslatok nem voltak mind felt�tlen�l gonoszak, j� p�r gy�gy�t� ige is akadt k�z�tt�k, � maga is ismerte ezeket. Azonban a gyilkos ig�k j�val gyakoribbak voltak, r�ad�sul nem egy ige foglalkozott a halottakkal… Test�kkel �s lelk�kkel egyar�nt. K�sd a f�ldh�z, ne hagyd elmenni, vagy hozd vissza… El sem b�rta k�pzelni, hogy egy fiatal l�nynak mi�rt ezekkel kell els�k�nt megismerkednie. A legt�bb var�zstud� messzir�l ker�lte az ilyen hatalmat.
- Nem mondom, hogy tud�som gy�r lenne, de az ellenkez�j�t sem �ll�tom – folytatta Lia. – Ezt a k�t �gazat�t ismerem csak a m�gia �sv�nyeinek, ezeket azonban alaposan… Viszont ritk�n haszn�lom a tud�som. Amit meg lehet oldani egyszer�, emberi m�don, arra mi�rt alkalmazzak ilyen term�szetellenes hatalmat?
A f�rfi ism�t b�lintott, b�r nem igaz�n �rtette, mit mond a l�ny… vagyis ink�bb nem �rtett egyet. Nem volt az az esztelen�l var�zsolgat� m�gus, aki m�g leveg�t sem k�pes venni, ha nem haszn�lhatja k�zben a hatalm�t… R�gen megtanulta m�r, hogy sokkal ink�bb uralja �t az ereje, mint ford�tva, de azt sem b�rta elk�pzelni, hogy mihez kezdene a tud�sa n�lk�l. T�l sokszor mentette meg ez az �let�t, minthogy meg akarjon t�le v�lni…
- �n m�gis azt mondom, m�gus vagy – mosolygott a l�nyra. – Ez csak j� dolog, hogy megtanultad akkor haszn�lni az er�det, amikor t�nyleg sz�ks�ges… De ne hagyd, hogy b�kly�ba k�ss�n egy olyan hatalom, amit uralni tudn�l, ha akarn�d.
Jade csak megcs�v�lta a fej�t, mondani nem mondott semmit az elhangzottakra. Elgondolkodott a f�rfi szavain. Tal�n igaza van… Tal�n fejleszthetn� hatalm�t. Tal�n… T�l sok a tal�n. Ism�t megr�zta fej�t, saj�t gondolataira v�laszk�nt. De nem sz�lalt meg tov�bbra sem, gondolataiba mer�lt, ahogy a m�gus is.

Tal�n percek, tal�n �r�k teltek el, m�g n�m�n �ltek egym�s mellett, mikor Jade egyszer csak felkapta a fej�t.
- Hallgasd csak! Cs�nd van!
- Nan�… nem besz�lget�nk.
- Nem! �gy �rtem, t�nyleg cs�nd van.
Medardus k�rd� tekintettel n�zett a l�nyra, aki ijedten pillantgatott k�rbe. Megeresztett egy apr� s�hajt, majd � maga is f�lelni kezdett.
- �n nem hallok semmit. Cs�nd van. Mi ebben a furcsa? – Hangja kiss� unottan csengett. N�h�ny �ra volt m�g h�tra napfelkelt�ig, �s azt tervezte, f�l�breszti a t�rp�t, azt�n alszik egyet � maga is…
- Pont ez! – A le�nyz� hangja remegett az idegt�l, hogy ennyire lassan fogja f�l a m�gus, amit mond neki. – Semmi nesz, semmi zaj.
Medardus �sszevonta szem�ld�k�t, �lmoss�ga egy pillanat alatt tovat�nt. A l�nynak igaza van! Nem hallatszott m�s zaj, csak a f�k �gai k�z�tt j�tszadoz� sz�l. Se denev�rek sz�rnycsattog�sa, se t�csk�k ciripel�se, ahogy egy�b �llatok neszez�se sem… Valami van a k�zel�kben. Valami eln�m�totta az erd�t.
Lia nem mozdult tov�bbra sem, csak izmai fesz�ltek meg ugr�sra k�szen �lt�ben. Keze lassan cs�szott t�r�nek markolat�ra, smaragdz�ld �riszei az erd�t f�rk�szt�k k�r�l�tt�k. Hirtelen kapta oldalra a fej�t, valami villant! Vagy m�gsem? Tal�n csak a t�ncol� falevelek…
- F�l k�ne kelten�nk a t�bbieket – sz�lt halkan, de nem tekintett a m�gusra.
- Nem… m�g nem. Tal�n elmegy, b�rmi is van itt. Lehet hogy csak egy vad�llat, �s tov�bb�ll. – Hangja t�k�letesen nyugodt volt, ellent�tben a lelk�ben d�l� viharral. Fesz�lt figyelemmel pr�b�lt a s�r�be l�tni, �m az �j s�t�tj�ben ez lehetetlen v�llalkoz�snak bizonyult. Nem kelt f�l � maga sem, de lassan el�vonta kardj�t. A f�mes sercen�s, ahogy a penge kisiklott h�vely�b�l, szinte d�rg�snek hallatszott a be�llt cs�ndben, f�jdalmasan hangos d�rg�snek.
Percekig �ltek �gy fesz�lt cs�ndben, de nem t�rt�nt semmi… V�g�l Medardus ism�t megsz�lalt, kardj�t hely�re t�ve.
- B�rmi is volt, elment.
Jade b�lintott, s b�r l�lekt�krei m�g mindig az erd� m�ly�t kutatt�k, m�r nem �gy �lt, mint aki b�rmelyik pillanatban r�vetheti mag�t a f�k k�z�l el�ugr� veszedelemre.
- Mi volt ez? – k�rdezte v�g�l, tekintet�t a f�rfira emelve, de az csak a fej�t cs�v�lta.
- Fogalmam sincs. De azt hiszem…
Ebben a pillanatban az egyik l� f�lhorkant, majd r�m�lten felnyer�tett. Medardus felpattant, kardj�nak markolat�t m�r ism�t kez�be szor�tva. A h�tas �r�lt m�don r�ngatta k�t�f�kj�t, �s f�lelme vill�mgyorsan ragadt �t a t�bbi �llatra. Az eddigi fesz�lt csendet felv�ltott�k a r�m�lt nyer�t�sek, horkant�sok, lehetetlenn� t�ve azt is, hogy ak�r ord�tozva rohang�l� orkokat meghalljanak t�le.
- Mi az? Mi t�rt�nt? – A kiab�lva elhangzott k�rd�s Vork�t�l sz�rmazott, aki id�k�zben talpra ugrott, fegyver�t kez�be fogva, ugyan�gy, ahogy a t�bbiek is, �m a m�gus vagy nem hallotta, vagy nem m�ltatta v�laszra. Szemeiben veszett d�h szikr�zott, ahogy a s�t�ts�get k�mlelte, de nem l�tott semmit. L�thatatlan ellenf�l ellen pedig neh�z harcolni…
- Ott!! – Wyem hirtelen ugrott meg az erd� fel�, hogy lecsapjon a l�tott… ak�rmire, a s�rg�n villan� szemek tulajdonos�ra, de fiv�re visszafogta, nem engedte egyed�l bet�rni a rengetegbe.
- Nyugi… v�rd meg, hogy �k t�madjanak, itt egy�tt vagyunk, �s a tiszt�son el�nyben is…
Hirtelen f�jdalmas, szinte m�r emberi siv�t�s hallatszott, ami egy pillanattal k�s�bb egy nyikkan�s k�s�ret�ben elhallgatott. Sok�ig visszhangzott viszont m�g a f�lekben, keveredve a r�m�lt lovak hangj�val. A hal�ltus�j�t v�v� vaddiszn� hangja… A vaddiszn��, amelyre ember nem mer egyed�l vad�szni, hatalmas teste �s �ri�si agyarai miatt…
Lassan ism�t felhangzott a t�csk�k ciripel�se.
- Most ment el – sz�lt Lia remeg� hangon.
Medardus lassan leeresztette kardj�t, �s a h�tasokhoz l�pett. Szem�k feh�rje villogott, sz�juk habzott, �s minden izmuk remegett a f�lelemt�l. A m�gus egyenk�nt kezdte �ket lenyugtatni, f�l�kbe sugdosott, csapzott s�r�ny�ket sim�totta v�gig.
- Mi volt ez? – ez�ttal Wyem sz�j�b�l hangzott a k�rd�s, aki m�g mindig kez�ben szor�totta fegyver�t, azonban Medardus nem v�laszolt. Teljes figyelme a lovak fel� fordult, �s percekig csak vel�k foglalkozott, m�gnem siker�lt mindet nagyj�b�l lenyugtatnia.
- Nem tudom – felelt v�g�l s�hajtva, ahogy visszafordult t�rsai fel�. – Ebben az erd�ben sok minden �l, nem tudom, mi lehetett. De elment, �s nem minket t�madott meg. �r�lj�nk ennek, �s javaslom, induljunk tov�bb miel�bb.
- Nem. – A f�l-elf l�ny hangja imm�r nem remegett, teljes komolys�ggal n�zett a m�gus szemeibe.
- Mi az, hogy nem?
- Te semmit nem pihent�l ez id�ig, napfelkelt�ig pedig m�g van id�. Friss �s kipihent vezet�re van sz�ks�g�nk, nem olyanra, aki elalszik a nyeregben a f�radts�gt�l… Valaki majd �tveszi az �rk�d�st, neked pedig aludnod kell. R�ad�sul a lovainknak is ki kell pihenni�k az ijedts�g�ket, k�l�nben k�ptelens�g lesz vel�k b�nni. – Hangja ellentmond�st nem t�r�en sz�lt, ezzel mosolyt csalva a m�gus arc�ra.
- Azt hittem, nem az�rt j�tt�l vel�nk, hogy vigy�zz r�nk.
- Val�ban… Nos, akkor fi�k - fordult h�tra a t�bbiek fel� -, ki szavaz arra, hogy tov�bbinduljunk, �s ki arra, hogy itt v�rjuk meg a napfelkelt�t?
- Igaza van Li�nak… - sz�lalt meg egy percnyi t�tov�z�s ut�n Perpignan. – Maradjunk itt reggelig.
A t�bbiek egyet�rt�en b�logattak, mind a l�nynak adtak igazat. A m�gus el�sz�r csak b�mult r�juk csod�lkozva, majd elnevette mag�t, �s megcs�v�lta fej�t.
- Na sz�p mondhatom, le vagyok szavazva… Lia, akarod �tvenni a csapat vezet�s�t?
A le�nyz� ez�ttal nem j�tt zavarba, mosolyogva n�zett Medardus szemeibe.
- Kihagyom, k�szi… J� nekem �gy, ahogy van. – Ezzel h�tat ford�tott a m�gusnak, �s k�nnyed l�ptekkel s�t�lt vissza k�peny�hez, amin aludt. – Majd keltsetek fel, ha indulni kell.
Finom mozdulatokkal letelepedett, �s a t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t, Perpignan kiv�tel�vel, aki elv�llalta, hogy �bren v�rja meg a reggelt. � f�lsz�totta ism�t a m�r �ppen csak par�zsl� t�zet, majd tariszny�j�b�l pip�t el�v�ve lassan k�nyelembe helyezte mag�t, f�lk�sz�lve az �rk�d�sre.