N�m�n hallgatt�k az egyre er�s�d� zajokat, d�bbenten k�mlelt�k a deszk�kat maguk f�l�tt. Senki nem akarta elhinni, hogy kiengedik �ket b�rt�n�kb�l, k�v�ncsian v�rt�k a t�rt�n�sek ok�t. Lassacsk�n egyre t�bb f�ny sz�r�d�tt be a deszk�k k�z�tti r�seken, majd karmos l�bak dobbantak a fej�k f�l�tt, ahogy a nagyobb k�veket f�lreg�rgett�k az �tb�l. Egy pillanattal k�s�bb a z�r�lapokat is elvett�k, �s a nappali f�ny elvak�totta �ket, k�nnyeket csalt az �reg f�lhom�ly�hoz szokott szem�kbe. Jade arca el� kapta kez�t, f�lig elfordult, hogy kev�sb� �rje s�padt arc�t a vil�goss�g, �s nem is tekintett f�l addig, m�g pillant�sa teljesen hozz� nem szokott ism�t a f�nyhez.
Hunyorogva n�zt�k az �reg mellett �csorg� fegyveres gy�kokat. Legal�bb k�ttucatnyian odagy�ltek, vill�s nyelv�k idegesen j�rt ki-be a sz�jukban, ahogy �ket figyelt�k. Az egyik�k r�videsen egy l�tr�nak is beill� t�kolm�nyt eresztett le, majd valami �rthetetlen sz�veget hadart, �s intett nekik, m�sszanak fel.
- Menj el�re – n�zett Medardus a mellette �ll� f�l-elf l�nyra, �s kez�t ny�jtotta fel�, hogy seg�tsen neki f�ll�pni a l�tra magasan tal�lhat� als� fok�ra. Jade dacosan b�mult vissza, �s elutas�tva a felk�n�lt seg�ts�get, macska�gyess�ggel kapaszkodott f�l, r�videsen m�r a gy�kok k�z�tt �csorgott. T�rsai k�vett�k p�ld�j�t, �gy n�h�ny perc m�lva m�r mind a felsz�nen toporogtak. Fogvatart�ik ism�t k�rbevett�k, �s d�rd�ikat nekik szegezve terelni kezdt�k �ket, megindultak vissza a falu fel�.
Medardus azt hitte, visszaviszik �ket a t�lgyfa el�, a gy�lekez�helyre, mert a vez�r d�nt�tt a sorsukr�l, �m a k�z�ps� ter�letet sz�les �vben kiker�lt�k, �s a h�ll�k �regei el�tt vezett�k �ket v�gig. K�zeledt�kre megannyi pikkelyes fej bukkant fel a bej�ratokn�l, k�v�ncsian b�mult�k meg a foglyokat, n�h�ny fiatalabb l�ny m�g a nyomukba is szeg�d�tt, �m �reik r�videsen elzavart�k �ket.
Mintha csak veszt�helyre vinn�nek, gondolta mag�ban a m�gus, de nem tudott mit kezdeni. Tehetetlennek �rezte mag�t, m�gis hagyta, hogy a h�ll�k vezess�k �t, �ket, tal�n egyenesen a v�gzet�kbe. Pillant�sa lassan v�ndorolt v�gig a falun, majd megakadt a k�t k�h�zon, a tiszt�s sz�l�n. Legut�bb csak egyszer� rakt�rnak v�lte �ket, �m most sz�get �t�tt fej�be az emberi �p�letek l�tv�nya. Minek a gy�koknak ilyen h�z? Ahogy �n l�ttam, m�g a k�rny�k�t is ker�lik, akkor mi�rt?, t�prengett mag�ban. R�videsen �jabb kanyart vettek az �regek k�z�tt, �gy m�r egyenesen a k�t k��p�let fel� tartottak. A m�gus m�g mindig nem l�tott m�st a k�zelben, �gy v�g�l lassan r�j�tt, hogy nem el�t�lt�k �ket, csup�n csak �j b�rt�nbe k�lt�ztetik…
A h�zak alapja nagyj�b�l egy szab�lyos n�gyzet volt. Falaik k�b�l �p�ltek, �s l�that�an semmi k�t�anyag nem volt k�z�tt�k… M�gis biztosan �lltak, ak�rcsak kor�bban az �regek. Ablakokat is terveztek az �p�letre, azonban ezek alig voltak nagyobbak egy j�l kidolgozott l�r�sn�l. Az egyik h�z ajtaja el�tt k�t h�ll� �llt, d�rd�val a kez�kben. A kincskeres�ket is efel� a h�z fel� terelt�k, �s a k�t �r k�v�ncsian f�rk�szte �ket, ahogy bel�kt�k �ket a bej�raton. Ajt� gyan�nt egy rosszul kidolgozott deszkalap szolg�lt, azonban, ahogy bez�rt�k m�g�tt�k, sarokvasak csikordultak, a m�gus �jabb d�bbenet�re. Honnan tanultak ezek ilyeneket k�sz�teni?
A bels� berendez�s el�gg� szeg�nyes volt, b�r kor�bbi b�rt�n�k ut�n egyenesen palot�nak t�nt. Az eg�sz �p�let egyetlen szob�b�l �llt, de m�gsem keltette egy ki�r�tett rakt�r �rzet�t… Mintha nem csak miattuk lett volna olyan, amilyen. A szoba k�zep�n egy alacsony, r�vid l�b� asztalka volt, �gy nagyj�b�l olyan magas, hogy egy t�rdel� ember k�nyelmesen elhelyezkedhetett mellette. A fal mellett pedig �llatb�r�k hevertek, nagys�grendekkel tiszt�bbak, mint kor�bban az �regben volt. Nem voltak pen�szesek, �s el�g j�l kik�sz�tettnek t�ntek… T�k�letes. A h�z maga is j�l karbantartott volt, tiszta �s vil�gos. A falakba �gyazva a m�gus falikarokat fedezett fel, f�klyatart�kat, b�r most �ppen nem volt benn�k semmi.
- Sz�p �j b�rt�n… - jegyezte meg elgondolkodva.
- Na persze… K�rd�s, hogy mi�rt hoztak ide minket? Mit akarnak vel�nk tenni? – Jade v�gigpillantott t�rsain. Tekintet�b�l s�t�tt a lemond�ssal teli k�ts�gbees�s, de hangja nyugodt volt, mint aki m�r megb�k�lt helyzet�vel. V�laszt nem kapott k�rd�s�re, csak n�ma fejr�z�st, de nem is nagyon v�rt m�st. Halk s�haj hagyta el ajkait, �s az ajt�hoz s�t�lt. K�t tenyer�t v�gigfuttatta a durva falapon, ujjaival k�vetve annak egyenetlens�geit. Elgondolkodott rajta, mi t�rt�nne, ha megpr�b�lna kimenni, azonban eml�kezet�be id�zte a k�t fenyeget�en magasod� �rt a bej�rat el�tt, akiket l�ttak, �s gyorsan letett terv�r�l. Nem volt kedve �sszet�z�sbe keveredni a h�ll�kkel, �gy is �pp el�g sz�rny� volt a helyzet�k. N�h�ny percig �csorgott �gy, majd t�rsai figyel� tekintet�t�l k�s�rve megfordult, �s letelepedett az egyik b�rre, h�t�t a falnak vetette, majd szem�t behunyva megpr�b�lt pihenni, �s nem elt�prengeni a saj�t k�rd�s�n.

�j b�rt�n�kben nem sok�ig maradhattak egyed�l. N�h�ny �ra telt el, valahol estefel� j�rhatott az id�, mikor Jade arra nyitotta ki a szem�t, hogy odakintr�l besz�lget�s zajai sz�r�dnek be. Nem sokat hallottak bel�le, az ajt� meglehet�sen letomp�totta a hangokat, de annyi bizonyos volt, hogy valamir�l vitatkoznak… Tal�n az �reik. T�rsai n�m�n hallgatt�k a fojtott hang� besz�det, ha kor�bban besz�lgettek is, m�g � aludt, most ennek semmi jele nem volt… Nem sz�lt h�t � maga sem, figyelm�t a bej�rat fel� ford�totta. Figyelte ugyan a behallatsz� hangokat, de �rtelm�t nem nagyon l�tta, hiszen m�g ha hallott�k volna is, mir�l besz�lnek, �rteni �gysem �rtett�k volna a primit�v nyelvet.
N�h�ny sz�vdobban�snyi id� telt el, mikor az ajt� v�g�l kiny�lt, �s megjelent a ny�l�sban ismeretlen l�togat�juk. Egyszerre tekintett mindenki a bel�p�, egy fiatal f�lgy�k l�ny fel�. Robosztus alakja olyan volt, ak�rcsak a h�ll�k�, szemei s�rg�n villantak meg, �s vill�s nyelve idegesen j�rt ki-be ajkai k�z�tt, sz�rke b�r�n azonban kev�sb� voltak �lesek a pikkelyek vonalai, arc�n, nyak�n teljesen el is halv�nyultak. Alacsonyabb is volt, mint egy �tlagos gy�kember, b�r m�g �gy is f�l kellett r� n�zni�k az embereknek… Tal�n csak a ny�l�nk elfek voltak vele egyforma magasak. F�lve l�pett beljebb, �s ekkor l�tszott meg az igazi k�l�nbs�g a gy�kokhoz k�pest: az esetlennek t�n� teste ellen�re k�nnyed l�ptekkel mozgott, az otromba gy�khoz igazi n�i kecsess�g p�rosult. Karmos kez�ben egy v�zzel sz�n�ltig t�lt�tt kors�t tartott, amelyet a szoba k�zep�n l�v� asztalk�ra helyezett, majd pillant�s�t egy pillanatra sem v�ve le a foglyokr�l, kih�tr�lt a helys�gb�l.
Gouden fels�hajtott, �s m�ly leveg�t vett, hogy kifejtse v�lem�ny�t a t�rt�ntekr�l, azonban a gy�kl�ny l�that�an nem v�gzett m�g, r�videsen ism�t bel�pett a szob�ba. K�t kez�ben most egy lav�rszer� ed�nyt tartott. N�m�n l�pett ism�t az asztalhoz. A hozott lav�rt lerakta, majd kivett bel�le egy kisebb t�lat, amely gy�m�lcs�kkel volt megrakva, valamint egy rongyot. Ezek is az asztalra ker�ltek, a v�zzel telt kors� mell�, majd a l�ny tov�bbra is bizalmatlanul m�regetve �ket az ajt�hoz l�pett. Itt megtorpant, v�gigfuttatta s�rga h�ll�szem�t a bentl�v�k�n, majd hadart valami �rthetetlen sz�veget, �s a kors�ra, a t�lra, illetve a gy�m�lcs�kre mutatott, jelezve nekik, mit is k�ne csin�lniuk. A kincskeres�k k�z�l azonban nem mozdult senki tov�bbra sem, csak d�bbenten b�mult�k l�togat�jukat, �gy v�g�l v�llat vont, �s kiment az ajt�n.
A csod�lkoz�sb�l els�k�nt Jade t�rt mag�hoz. F�lkelt a b�rr�l, �s az asztalhoz s�t�lt. Let�rdelt a lav�r mell�, majd beleszagolt a sz�n�ltig t�lt�tt kors�ba. Nem �rzett semmi k�l�nlegeset, �gy r�vid gondolkod�s ut�n bele is ny�lt, meg�llap�tva, hogy az ed�ny tartalma val�ban csak v�z, �s nem jelent r�juk vesz�lyt. T�lt�tt bel�le egy keveset az el�tte l�v� �res t�lba, �s neki�llt lemosni mag�r�l f�ldalatti b�rt�n�k mocskait, karjait, nyak�t, arc�t… Mintha a friss v�zzel a kellemetlen eml�keket is elmoshatn�. N�h�ny perc alatt megmosakodott, �s kez�be v�ve a rongyot t�r�lk�zni kezdett.
Lassan t�rsai is felocs�dtak d�bbenet�kb�l, �s a le�nyz� p�ld�j�t k�vetve r�videsen mindannyian az asztal k�r� gy�ltek. N�m�n mosdottak meg, mindenki a saj�t gondolataival volt elfoglalva, azon t�prengtek, mit jelenthet a gy�kl�ny l�togat�sa. Nem sok id� telt bele, �s a csapat �sszes tagja felfriss�lten, megtiszt�lkodva t�rdelt a f�ld�n, majd pedig hozz�l�ttak a gy�m�lcs�s t�l – �ltaluk t�bbnyire ismeretlen – tartalm�nak elfogyaszt�s�hoz.
- Mi volt ez? – tette f�l a k�rd�st v�g�l Hyrcan, majd h�rom falatra elt�ntetett egy s�rgadinnye nagys�g�, szilva k�llem� n�v�nyi term�st.
- Nem egy�rtelm�? – k�rdezett vissza Jade, egy narancsot h�mozva. – Eld�nt�tt�k, mit tegyenek vel�nk. Csak el�tte m�g hagyj�k, hadd egy�nk egy j�t.
- �gy v�led, kiv�geznek minket?
- �gy.
A t�m�r v�laszra Hyrcan nem sz�lt t�bbet, ahogy senki m�s sem. A f�l-elf le�nyz� n�h�ny egyszer� mondatban megfogalmazta mindannyiuk f�lelm�t, olyan ridegen �s t�nyszer�en k�z�lve, mintha nem is � lett volna, aki kor�bban a retteg�st�l b�gve pr�b�lt kim�szni b�rt�n�kb�l… N�m�n ett�k tov�bb a gy�m�lcs�t, gondolataikba mer�lve.

Jade-nak nem volt igaza, vagy legal�bbis nem teljesen. Egyel�re nem v�gezt�k ki �ket. T�bb napon �t voltak �j b�rt�n�kben, �s a f�lgy�k l�ny rendszeres l�togat�jukk� v�lt. Minden reggel �s este hozott nekik �lelmet, egy t�lnyival a k�l�nleges gy�m�lcs�kb�l, valamint reggelente kaptak egy kors� vizet is a tiszt�lkod�shoz. A l�ny az eleinte csak bes�t�lt, lerakta, amit hozott, �s kih�tr�lt a helys�gb�l, egy pillanatra sem t�vesztve �ket szem el�l, ak�rcsak legels� nap. R�videsen azonban r�j�tt, hogy nincs mit�l tartania, a csapat tagjai nem b�ntj�k �t. Nem �gy tekintettek r�, mint a fogvatart�jukra, hiszen t�bbet t�r�d�tt vel�k, mint az �sszes t�bbi h�ll� egy�ttv�ve, esz�kben sem volt b�ntani �t… �s m�g ha akart�k sem tudt�k volna, hiszen �lland� volt az �ber �rs�g az ajtajuk el�tt. Ahogy a gy�kl�ny egyre kev�sb� f�lt t�l�k, egyre t�bbet maradt bent n�luk. Takar�tott, rendezkedett, �sszeszedte az el�z� napi gy�m�lcs�k marad�k�t, elvitte a mocskos vizet, hogy a d�ng�lt f�ld ne �zzon fel, ami�rt a szob�ban �ntik ki, �s mindek�zben hallgatta a csapat besz�lget�s�t.
- Valamit tenn�nk kell, nem �lhet�nk �lbe tett k�zzel, csak �gy – sz�lalt meg Perpignan, ki tudja, h�nyadszor az eltelt k�t h�t alatt.
- Az �n hib�m – jegyezte meg Medardus. F�sultan meredt maga el�, tekintete a semmibe r�vedt, ahogy besz�lt. – Nem voltam el�g k�r�ltekint�. Meg kellett volna ker�ln�nk az erd�t, akkor nem lett volna semmi gond, sim�n eljutottunk volna a kik�t�ig. Vagy… legal�bb szembesz�llhattunk volna a r�nk t�mad� gy�kokkal. Harcosok m�dj�ra. – Hangja keser�en csengett, s arca g�nyos fintorra h�z�dott az utols� mondatn�l.
- Ezen k�r em�sztened magad – telepedett mell� a f�ldre Jade, kez�t a f�rfi karj�ra t�ve. – M�g te sem ismerhetsz minden harcos l�nyt, nem tudhatod mindegyik harcmodor�t…
- De az �v�k�t ismernem kellett volna! – fakadt ki a m�gus.
- Most m�r azt�n el�g! – csattant f�l a le�nyz�, �s f�lpattant a f�ldr�l. – Mi�ta csak itt vagyunk, folyamatosan csak nyavalyogsz, hogy minden a te hib�d, meg te tehetsz r�la! Marh�ra elegem van bel�led, �s nem csak nekem, mindenkinek! Hagyd abba az �nsajn�ltat�st, ha nem tudn�d, nem csak te vagy a vil�gon!
D�h�sen meredt a tov�bbra is a f�ld�n �cs�rg� m�gusra, aki �gy t�nt, el sem gondolkozik a l�ny szavain. Jade idegesen t�rt bele �bensz�n tincseibe, majd pillant�sa �tsiklott a d�bbenten b�mul� t�rsaira. Egy sz�vdobban�snyi id�vel k�s�bb elvigyorodott, �s egy pillanatra ism�t olyan volt, mint legels� nap, mikor megitta a f�rfiak el�l a l�r�g�snyi er�ss�g� italt… Mintha f�ny�vekkel lett volna kor�bban.
- Sajn�lom… De h�t n�ha �n is kiborulhatok, nem? – Az els� mondatot Medardusnak vetette oda, m�g a m�sodik a m�g mindig d�bbent f�rfiaknak sz�lt. Nem v�laszolt neki senki, csak n�m�n meredtek r�, �s Jade kezdte mag�t rosszul �rezni a be�llt k�nos cs�ndben.
Egy pillanattal k�s�bb a n�mas�got egy bizonytalan hang szak�totta meg.
- El… n�z�st… �n… tal�n tudna seg�teni… - A f�lgy�k l�ny lassan keresg�lte a sz�m�ra idegen szavakat, mik�zben feszengett a pillant�sok keresztt�z�ben. A tizenegy f�rfi �s Jade elkerekedett szemmel b�multak r�, k�pni-nyelni nem tudtak a d�bbenett�l… A gy�k az � nyelv�k�n sz�lalt meg! Azon a kever�knyelven, amit a k�l�nb�z� n�pek sz�l�ttei haszn�ltak egym�s k�z�tt.
- Te… besz�led a nyelv�nket? – jutott sz�hoz els�k�nt Medardus. F�lkelt a f�ldr�l, �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz, mire az, b�r j�val a m�gus f�l� magasodott, f�lve h�tr�lt egy f�l l�p�st.
- Csak… egy kiss�. M�g �k meg te… - K�rbemutatott rajtuk, m�g a megfelel� szavakat kereste. – �n… hallgattam.
- Megtanultad k�t h�t alatt a nyelv�nket �gy, hogy minket hallgatt�l? – Vorka hitetlenkedve r�zta meg a fej�t, mik�zben a l�nyt b�multa.
- �n… nem… vagyisss… - K�t�g� nyelve idegesen nyalta meg ajkait, ahogy a v�laszon t�prengett. – �n… most hallgattam… de tan�t… engem tan�t… m�g… nem most… az �n… - Sehogy sem b�rta elmagyar�zni, mire is gondol, seg�lyk�r�en n�zett k�rbe. – Az �n…
- Mindegy ez most – sz�lt v�g�l Medardus, hogy a l�nyt visszaterelje a megkezdett besz�lget�s medr�be. – A l�nyeg az, hogy �rted, amit besz�l�nk, �s mi is �rt�nk t�ged…
- �s mi a neved? – v�gott k�zbe Jade.
- Tae Wesh. Ez a te… nyelven azt mondja… - Ism�t elhallgatott egy pillanatra, ahogy a sz� jelent�s�n gondolkodott. – A szelek l�nya. De a Tae… el�g.
- Teh�t akkor Tae. Azt mondtad, tal�n tudn�l seg�teni. Miben? – vette vissza a sz�t Medardus, m�g miel�tt a f�l-elf l�ny megint k�zbesz�lhatott volna.
- Ap�m… a vez�r. �s… tud… tudom, hogy gyorsan kell… tenni, ha el akar… tok sz�kni.
Tae gyorsan melegedett bele a besz�dbe, �s egyre k�nnyebben tal�lta meg a sz�ks�ges szavakat. L�tszott rajta, nem most el�sz�r besz�lget ezen a nyelven… B�r Jade el sem b�rta k�pzelni, hogy kivel besz�lgethetett a gy�kok k�z�l, ki tan�thatta �t. V�gighallgatta a gy�kl�ny besz�d�t, majd ism�t � tett fel egy k�rd�st, nem hagyta mag�t h�tt�rbe szor�tani.
- Ha hercegn� vagy, bizony�ra tudod, mit terveznek vel�nk?
- Nem hercegn� – r�zta meg a fej�t hirtelen j�tt hevess�ggel. – Csak ap�m a vez�r. Titeket ki… kiv�… meg�lnek. Holnap.
- �s tudod, hogyan juthatn�nk ki? – Ezt a k�rd�st Hyrcan int�zte a l�nyhoz.
- �n itt… maradni, m�g lesz… �rcsere, �s mondom majd az �jaknak… - Tae itt elhallgatott, ahogy elgondolkodott terv�nek r�szletein. – Azt mondom, k�ri ap�m, �s �n viszem… titeket ki.
- El fogj�k hinni?
- Nem biztosan… De lehet majd vez�r leszek. �k f�lnek – mosolyodott el a l�ny. – Nem sz�llnak szembe velem.
- Akkor rendben. – Medardus ezzel lez�rtnak tekintette a besz�lget�st.
- �s mi�rt seg�tesz nek�nk? – Perpignannak eg�szen h�tra kellett hajtania a fej�t, hogy feln�zhessen a f�lgy�k l�ny arc�ba, de harciasan tekintett r�.
- �n… h�t… - Tae egy kiss� zavarba j�tt, l�that�an nem sz�m�tott erre a k�rd�sre. – Csak hallgattam… titeket, am�g �n… - Ism�t nem tal�lta a sz�t, amit keresett, �gy az asztalra kezdett mutogatni, ahol m�r �sszek�sz�tve �lltak a t�lak, amit el akart vinni mag�val.
- Pakolt�l – seg�tette ki a m�gus halv�nyan elmosolyodva.
- Pakoltam… �s hallgattam… a besz�det… �s… seg�tek. Akarok seg�teni.
- �s… te is vel�nk sz�ksz majd? – tette fel k�vetkez� k�rd�s�t Jade.
- �n azt hiszem… Nem. Csak… bajba ker�lni miattam. Ap�m �ld�zne…
- Nem sz�m�t – mosolygott r� Tae-re. – Sokan vagyunk, �s k�nnyed�n el tudunk t�n…
- Nem.
- De…
- Lia! – v�gott k�zbe Medardus, miel�tt a f�l-elf le�nyz� vit�ba sz�llt volna.
Ne er�ltesd, ha nem akarja. K�l�nben sem biztos, hogy meg tudn�nk v�deni… - tette hozz� szellemhangon, majd ism�t Tae fel� fordult.
- A seg�ts�gedet nagyon megk�sz�nn�nk. Egy�bk�nt a fegyvereink merre vannak?
- A m�sik… �p… �plet… h�z… ott – mutatott ki az ablakon a l�ny.
- �s valahogy meg tudn�nk szerezni �ket?
- �n… nem tudom. �n csak kivisz… titeket a falun kintre… m�st nem… nem tudok seg�teni.
- �rtem – s�hajtott fel a m�gus. – Nem baj… majd megoldjuk valahogy. �s k�sz�nj�k.
- Most… elmegyek.
- De h�t azt mondtad, maradsz �rs�gv�lt�sig! Vagy tal�n m�r nem is akarsz seg�teni? – Perpignan gyanakodva vonta �ssze szem�ld�k�t, ahogy a l�nyra tekintett.
- �s a t�rpe k�zbesz�l! – nevette el mag�t Wyem. – Ugyan m�r, igaz�n b�zhatn�l kicsit jobban az emberekben! Visszaj�ssz, ugye, Tae? – fordult a l�nyhoz.
Tae komoly arccal r�b�lintott, majd felkapta az asztalr�l az �sszek�sz�tett ed�nyeket, �s kis�t�lt a helys�gb�l.
- �n senkiben sem b�zom – morogta Perpignan, ahogy az ajt� becsuk�dott. – K�l�n�sen nem �ngyilkos hajlam� nemes�rfikban.
- Nemes�rfi? Mib�l veszed, hogy nemesek vagyunk? – fordult vissza Wyem.
- Egyed�l azok vannak olyan �tkozottul nagyra magukkal, mint te! Azt hiszik, jobbak a t�bbiekn�l, csak mert valaha valamelyik �s�k m�velt valami nagy dolgot, �s… h�!
A mondat�t nem b�rta m�r befejezni, mert h�tulr�l hirtelen Wemoym vetette r� mag�t. Szem�ben �r�lt harag lobogott, ahogy f�ldre teperte a m�sikat.
- Soha… ne… merd… szidalmazni… a sz�rmaz�sunkat! – mondta szinte morogva, �s a kijelent�s nyomat�kos�t�sa �rdek�ben minden sz�n�l a f�ldbe verte t�rsa fej�t.
Az �ccse �s Medardus egy emberk�nt ugrottak oda, hogy sz�tv�lassz�k �ket, de a tombol� sz�ke nem sokat t�r�d�tt vel�k. Ord�tva p�f�lte Perpignant, ahol csak �rte, �s ahogy a k�t f�rfi sz�t akarta szedni �ket, r�videsen kisebbfajta birk�z�s alakult ki.
- H�-h�, nyugi van! – d�rrent r�juk a m�gus, mik�zben Vorka �s � Perpignant igyekeztek elr�ngatni a vill�ml� szem� �szaki mell�l. – Az egy dolog, ha fesz�ltek vagytok, mindenki az, de ne egym�son t�lts�tek ki a d�h�t�ket! Nem k�ne meg�lni a m�sikat, �s egym�s �cs�rol�s�t is be lehet fejezni! Mell�m szeg�dtetek, teh�t egy csapat vagytok! Bajt�rsak! Akinek pedig ez nem tetszik, az hazamehet!
Senki nem mozdult, hiszen nem is tudtak volna hov� menni.
- Remek – mosolyodott el zordan Medardus. – Ezt v�rtam. Perpignan, mosd le a v�rt az arcodr�l! �s te is, Wemoym! Legal�bb megl�tjuk, kinek mekkora a s�r�l�se.
- Az �ri fics�rnak semmi baja! – morogta az orra alatt Perpignan. – Az � arc�n is az �n v�rem sz�rad!
N�m�n indultak mindketten a parancsot teljes�teni. A f�lgy�k l�ny a mosakod� ed�nyt elvitte, �gy csak a kez�kbe tudtak vizet �nteni, �gy tudt�k a v�rt lemosni magukr�l. A sz�ke val�ban meg�szta egy karcol�s n�lk�l, hiszen �t v�dte a tetov�l�sa, �gy Perpignan nem tudta �t megsebezni, a t�rpe arc�n azonban t�bb z�z�d�s is �ktelenkedett… Jade egy sz� n�lk�l t�rdelt le mell�, a t�r�lk�z�k�nt szolg�l� rongy sark�t a v�zbe m�rtva kezdte el kitiszt�tani sebeit. A b�szke t�rpe ezt n�m�n t�rte, ajkait �sszeszor�totta, nehogy felszisszenjen, t�rsai pedig sz� n�lk�l figyelt�k �t. Wemoym letelepedett a sarokba az egyik b�rre, �s vill�ml� szemekkel meredt r�… Ha nem lettek volna ott mellette az �ccse �s Gouden, ism�t megpr�b�lt volna nekiugrani, Perpignan ebben biztos volt. H�t igen, kiss� tal�n elvetette a sulykot, de nem tudta elk�pzelni, mit�l borult ki ennyire a sz�ke. V�g�l is, nem szem�ly szerint r�la besz�lt, csak a nemesekr�l…
Hirtelen rezzent �ssze, fej�t felkapta. Valamit hallott…
- H�, nyugi… Ha nem maradsz nyugton, akkor nem tudom kitiszt�… - kezdett volna m�ltatlankod�sba Jade, azonban a t�rpe a sz�j�ra szor�totta kez�t, �gy hallgattatva el �t.
- J�nnek… - sz�lt halkan.
Kint l�ptek hangzottak fel, fegyverek cs�rg�se �s sziszeg�s. Az �rs�gv�lt�s…