- �llj!
Medardus h�ta m�g�tt er�teljes hang harsant, s a parancsol� hangnemt�l mozdulata megrekedt f�l�ton. A f�ld�n fekv� f�rfi reszketve eresztette ki a t�dej�ben rekedt leveg�t, de szem�t nem nyitotta ki tov�bbra sem. A m�gus tekintete d�ht�l izz�n villant fel�, de kiegyenesedett, nem t�r�dve a retteg� Durwarddal, s �jult �bers�ggel fordult a fel�je rohan� alak fel�.
- Tae?! – Hitetlenkedve b�mult a l�nyra, kelletlen�l eresztette le kardj�t. – Mit akarsz itt?
A gy�kok ugyan�gy a harccal voltak elfoglalva, mint a foglyok, �gy a l�ny �szrev�tlen�l juthatott le a verembe, azonban apja, ahogy �szrevette az esem�nyek fordulat�t, ord�tani kezdett, el�sz�r a f�lgy�k l�nyra, majd mikor az nem reag�lt, parancsokat kezdett osztogatni katon�inak.
F�lti Tae-t… f�l, hogy meg�l�m, gondolta keser�en Medardus, majd akaratlanul is elmosolyodott. Ha tudn�, hogy a l�ny pr�b�lta �ket megsz�ktetni… Az �j�szok fesz�lten figyelt�k minden mozdulat�t, s a m�gus tudta, ha csak hozz��rne a l�nyhoz, s�ndiszn�t csin�ln�nak bel�le. Keser�en fintorodott el, �s ism�t Tae-re tekintett. A l�ny �sszerezzent, ahogy az ord�t�st hallotta, �m m�g csak fel sem pillantott, meg�ll�s n�lk�l rohant fel�… Arca f�lelmet �s elsz�nts�got t�kr�z�tt, s�rga h�ll�szemei folyamatosan a m�gus arc�n nyugodtak. Az �rtetlen�l n�zett vissza r�, sz� n�lk�l hagyta, hogy a l�ny elsz�guldjon mellette, s csak b�mult r�, mikor t�rdre esett a fekv� Durward mellett.
- Nem… ne… ne �ld meg… �t. – Lassan besz�lt, kereste mondand�j�ra az emberi szavakat. Karj�t v�delmez�n fonta a tolm�cs nyaka, v�lla k�r�, tekintete azonban v�gig k�rlel�n f�gg�tt Medarduson. K�t�g� nyelve ki-be j�rt ajkai k�z�tt, idegess�g�t jelezv�n. – Sze… szeretem.
H�t, Medardus sok mindenre sz�m�tott, de erre nem. D�bbenten n�zett le a f�ld�n fekv� Durwardra, majd vissza Tae arc�ra.
- Szereted? – ism�telte meg d�bbenten a l�ny kijelent�s�t. Tudja ez, mit besz�l? L�lekt�krei t�gra ny�ltak, ahogy mozdulatlanul �llva j�rtatta tekintet�t a f�lgy�k le�nyz�r�l a f�rfira, majd vissza. F�l f�llel hallotta, ahogy h�ta m�g�tt megnyikordul a csig�s szerkezet, valaki megindult lefel� a felvon�val, de nem pillantott arra. Most k�ne meg�lnie Durwardot, am�g nem akad�lyozz�k benne…
- Tae, menj innen – n�zett a l�nyra, de magabiztoss�ga megingott. – T�ged nem akarlak b�ntani. Menj innen.
A gy�kl�ny nem mozdult tov�bbra sem. Szemei t�gra ny�ltak a retteg�st�l, de nem mozdult, csak �lelte Durwardot. N�m�n meredt a m�gusra, hang n�lk�l k�ny�rg�tt, �s Medardus k�ptelen volt er�szakkal elr�ngatni �t a m�sik f�rfi mell�l.
- L�m, �cs�m, ism�t egy n� t�r�t el a sz�nd�kodt�l. – Durward g�nyosan mosolyodott el, ahogy l�tta a m�sik t�tov�z�s�t. R�j�tt, hogy nem fogja meg�lni �t ellenfele, �s magabiztoss�ga pillanatok alatt visszat�rt. Tae seg�ts�g�vel lassan felt�p�szkodott, f�l t�rden �llva tekintett a m�sikra, de t�madni ha akart se tudott volna, fegyvere messze kart�vols�gon k�v�l hevert a f�ld�n.
- �cs�m?! Mir�l besz�l ez, ember?
Medardus v�gre k�rben�zett. Kor�bbi �reik lecipelt�k a verembe t�rsait, akik most egyt�l egyig �r� b�multak d�bbent tekintettel. Pillant�sa lassan siklott v�gig rajtuk, meg�llapodva Wyemen, akit k�t oldalr�l t�mogattak, hogy meg b�rjon �llni a l�b�n, Jade-n, aki l�that�an jobban volt m�r, v�g�l pedig a k�rdez� Gouden fel� fordult. Sz�ja sark�ban keserny�s mosoly j�tszott, ahogy megsz�lalt.
- � itt Durward… a b�ty�m. – Besz�d k�zben nem tekintett t�rsai szem�be, a szavakat pedig szinte k�pte, s�t�tt bel�le a gy�l�let.
- B�ty�d… - Jade �sszevont szem�ld�kkel n�zett a k�t f�rfira. Lassan egy�rtelm�v� v�lt el�tte minden… a hasonl�s�guk… az ismerets�g�kre tett utal�sok… de azt m�g mindig nem tudta, mi�rt ut�lj�k ennyire egym�st.
- Legyen el�g ennyi – jelentette ki a m�gus, megel�zve a k�rd�seket.
A gy�kvez�r ebben a pillanatban l�pett oda hozz�juk, h�trahagyva test�reit. Hadar� nyelv�n kiab�lva r�ngatta el l�ny�t az imm�r saj�t l�b�n �ll� Durward mell�l, nem t�r�dve annak ellenkez�s�vel. A f�rfi j�form�n �szre sem vette a t�rt�n�seket, b�r a l�ny szinte let�pte karj�t, bel�je kapaszkodva pr�b�lt ellen�llni apja r�ncig�l�s�nak. Arc�n m�g mindig ott �lt a g�nyos mosoly, tekintet�t pedig egy pillanatra sem vette le Medardusr�l.
- Nocsak… h�t t�rsaid mit sem tudnak a m�ltadr�l? R�lad? Pedig izgalmas t�rt�net �m… R�gen Medardus �s �n…
- El�g! – csattant fel d�ht�l tajt�kozva a m�gus. – M�g egy sz�t sz�lsz, �s a peng�m t�rli le arcodr�l a g�nyos vigyorodat! – Meger�s�t�sk�pp a k�rd�ses fegyvert fenyeget�en megemelte.
- Nincs el�g b�tors�god hozz�, dr�ga Medardus…
- Egyszer m�g elkaplak – sziszegte a f�rfi arc�ba. – Nem lesz mindig ott valaki, hogy kik�ny�r�gje a sz�nalmas �letedet… Most pedig ford�ts, ha m�r tolm�csnak vagy itt!
H�tat ford�tott a m�g mindig �nel�g�lten vigyorg� Durwardnak, �s a gy�kvez�r el� l�pett, nem t�r�dve a fel�je indul� test�r�kkel.
- A pr�b�kat ki�lltuk, mindh�rman �l�nk, �s m�g gy�zt�nk is. Most tartsd be te is az �g�reted, szabadon akarunk t�vozni! A fegyvereinket akarom, a holminkat, a lovainkat, valamint azt, hogy vezessetek vissza a karav�n�tra!
- Nem vagy kicsit nagyig�ny�, mondd? – n�zett r� Durward, de neki�llt leford�tani a hallottakat. A h�ll� hosszasan besz�lt ezek ut�n, �s mintha valamir�l vitatkozott volna a tolm�ccsal, mert az emelt hangnemben v�laszolgatott. A gy�k kirohan�saira meghajtotta v�g�l fej�t, �s visszafordult Medardus fel�.
- A vez�r mindig tartja adott szav�t. Vissza lesztek vezetve oda, ahol elfogtak titeket, �s megkapj�tok majd a fegyvereiteket is… Azonban az k�rd�ses, hogy a h�tasaitok �s a holmitok ott lesznek-e m�g – eresztett meg egy g�nyos vigyort. – A gy�kok nem b�nnak t�l… finoman a zs�km�nyukkal…
- Vigyetek vissza a karav�n�tra – ism�telte meg a m�gus kif�rk�szhetetlen arccal.
- Rendben – b�lintott Durward, �s ism�t a vez�r fel� fordult. Medardus v�rta, mi lesz a vez�r k�vetkez� reakci�ja, a gy�k azonban nem sz�lt hozz�juk t�bbet. Intett �reiknek, akik a felvon� fel� kezdt�k �ket terelgetni, nem �rve hozz�juk, csup�n a d�rd�kkal hajtva �ket… Mint kor�bban, a faluban, �llatok m�dj�ra. A m�gust�l elvett�k a kardot, amit m�g mindig a kez�ben szorongatott, b�r ezt � nem igaz�n �rtette, l�v�n mi�rt is akarn� meg�lni a gy�kokat, ha egyszer most engedik el �ket? De h�t, �k tudj�k… �reik az eg�sz csapatot a felvon�ra terelt�k, hogy min�l hamarabb a vermen k�v�l tudhass�k �ket. Medardus visszatekintett oda, ahol a tolm�ccsal harcolt. Ott most nem �llt m�s Durwardon �s a vez�ren k�v�l, m�g a test�r�k is otthagyt�k �ket… A h�ll� d�h�sen gesztikul�lva magyar�zott valamit a f�rfinak, �s az hasonl�an emelt hangnemben v�laszolgatott. �rdekesen hangzottak a sziszeg� szavak egy ember sz�j�b�l, de tal�lkozott m�r furcs�bb dolgokkal is. A m�gusnak volt egy gyan�ja, hogy a vita t�m�ja az � p�rbajuk… vagy Tae megnyilv�nul�sa. Durward volt h�t, aki megtan�totta emberi nyelven… �s ez l�that�an nem tetszett az apj�nak, az pedig m�g kev�sb�, hogy beleszeretett a f�rfiba. Ki lehetett vajon a f�lgy�k l�ny anyja? �s mit keres itt Durward, ha a vez�r ennyire r�helli az embereket?
Az egyik �r ki�lt�s�ra fordult ism�t el�re. Am�g � fiv�r�t figyelte, a felvon� fel�rt vel�k az ar�n�b�l, s�t t�rsait m�r le is terelt�k a t�kolm�nyr�l. � �llt ott egyed�l, �s a gy�k most neki kiab�lt… Vagyis ink�bb vele. Mintha �lomb�l �bredne, �gy l�pett � is csapata mell�, �s am�g a szerkezet ism�t lefel� vette �tj�t, hogy a lennmaradt gy�kokat is felhozza, az elgyeng�lt Wyem fel� fordult.
- Hogy van?
A sz�ke f�rfi szemei k�d�sek voltak, sz�ja sark�n apr� ny�lcsepp csordult al�. Id�nk�nt megsz�lalt, zavarosan motyogott vaddiszn�kr�l, p�kokr�l, v�rr�l �s p�nzr�l… K�rd�ses volt, mennyi inform�ci�ja van a k�r�l�tte zajl� esem�nyekr�l, �m mag�n�l volt, ami azt jelentette, hogy k�zd m�g a m�rgez�s ellen, m�g nem adta meg mag�t a hal�lnak.
- Rosszul – v�laszolt Wemoym helyett a f�l-elf le�nyz�. – �s egyre rosszabbul lesz… Az id� telik, �s neki egy vaj�kos kellene, hogy seg�tsen. B�r, az sem biztos, hogy � tudna seg�teni. T�l r�gen kapta a mar�st, itt m�r nem el�g csak kisz�vatni a sebet. A m�reg terjed, �s ellenszert k�sz�teni szinte lehetetlen, ha nem ismerj�k a l�nyt, ami megmarta…
Medardus b�lintott, de nem sz�lalt meg. Mit is mondhatott volna? Egy pillanatig csak n�zett a le�nyz�ra, majd halkan ism�t megsz�lalt.
- �s te? Te j�l vagy?
- Wyemn�l mindenk�ppen jobban – mosolyodott el keserny�sen, majd megemelte jobb kez�t a m�gus fel� tartva. A heveny�szett k�t�s �t�zott a v�rt�l, ami egyre lassabban ugyan, de folyamatosan sziv�rgott a sebb�l. – Annyira nem ronda �m, mint amilyennek kin�z… Veszett�l f�j, de megmaradok.
- Ennek �r�l�k…
A gy�kvez�r ism�t hozz�juk l�pett, ahogy � is fel�rt az ar�n�b�l, Durward t�rsas�g�ban. N�h�ny �rt intett oda hozz�juk, akik kend�ket hoztak, hogy ism�t bek�ss�k szem�ket, ak�rcsak oda�rkez�s�kkor.
- Nem szeretn�nk, ha egyszer visszatal�ln�tok ide… - jelentette ki a tolm�cs, reggeli mondat�t megism�telve. – Visszavisz�nk benneteket a karav�n�tra, de nem l�thatj�tok, merre haladunk.
Medardus f�rk�sz�n tekintett a m�sik f�rfi arc�ra. Durward komoran besz�lt, ez�ttal csak a ford�t�sra hagyatkozva, nem f�zve hozz� saj�t g�nyos megjegyz�seit. A m�gusnak a kutya jutott esz�be r�la, amelyik valami rosszat tesz, �s ut�na b�jik a gazd�ja l�b�hoz, akkor is, ha tudja, csak r�g�sra sz�m�that t�le tett��rt… Szolg�nak nevezte Durwardot, de r�j�tt, hogy ez helytelen meg�llap�t�s volt. A gy�kok megt�rt�k �t maguk k�z�tt, � pedig igyekezett ezt megh�l�lni, de m�s volt ez, mint szolgas�g. Amilyen al�zattal viseltetett egyik pillanatban a vez�r ir�nt, ugyanolyan len�z�en viselkedett vele a k�vetkez�ben… Az ar�n�ban egyenrang� felekk�nt veszekedtek.
K�t �r sorban elkezdte bek�tni a szem�ket a parancsnak megfelel�en, a vez�r pedig n�m�n v�rta, hogy v�gezzenek. Nem tekintett sem Durwardra, sem a l�ny�ra, aki messzebb �csorgott t�l�k, n�h�ny gy�k t�rsas�g�ban, csak mereven b�mult maga el�.
- V�rjanak! – Wemoym, ahogy a k�t �r hozz� �s �ccs�hez �rt, hirtelen fordult ism�t a tolm�cs fel�. – Neki is musz�j bek�t�zni a szem�t? Alig van mag�n�l, �s vakon, seg�ts�g n�lk�l k�ptelen lenne megtenni az utat!
Durward szenvtelen arccal tekintett v�gig a m�rgezett f�rfin, majd vez�re fel� fordult, �s leford�totta a sz�ke ellenvet�seit. A h�ll� n�h�ny mondatban v�laszolt neki, majd intett az �r�knek, folytass�k a dolgukat. A kend� r�ker�lt az ikerp�r fej�re is, a tolm�cs pedig ism�t megsz�lalt.
- Van abban igazs�g, amit mondasz, de ha belegondolsz, logik�tlan. � rosszul van, de ahhoz, hogy rendesen tudjon haladni, nem neki k�ne l�tnia, hanem a k�s�r�j�nek. Ez pedig ugyeb�r felel�tlens�g lenne a r�sz�nkr�l. A fiv�redet seg�teni fogj�k az �r�k az �ton, nem kell agg�dnod, nem marad el az erd�ben… B�r azt hiszem, neki m�r teljesen mindegy.
Elvigyorodott, noha a sz�ke ezt m�r nem l�thatta, majd ism�t a gy�kvez�r fel� fordult. Az parancsokat osztogatott az emberek �reinek, hogyan �s hov� k�s�rj�k �ket, illetve, hogy seg�tsenek a s�r�lt f�rfinak a halad�sban, majd h�tat ford�tott, �s sz� n�lk�l hagyta ott �t. N�h�ny gy�k a test�rs�g�b�l vele tartott, a t�bbiek pedig Tae-t k�s�rt�k, �s Durward r�videsen egyed�l �csorgott a tiszt�son. Azaz majdnem… egy fiatalabb gy�k v�rakozott tisztes t�vols�gban t�le. Ismerte �t, rendszerint �t k�s�rgette mindenhov�. G�nyosan fintorodott el, majd mag�hoz intette a h�ll�t. N�h�ny sz�t sz�lt csak hozz�, mire a l�ny elindult a vez�r nyom�ban, a tolm�cs pedig arra indult el, amerre a csapat �s �reik elt�ntek az erd�ben.

Wemoym n�m�n bukd�csolt a s�r�ben. Igyekezett �ccse k�zel�ben maradni, ami el�g neh�z feladatnak bizonyult, egyr�szt, mert nem l�tta, merre is haladnak, m�s�szt pedig az �r�k, akik a s�r�lt sz�k�t t�mogatt�k, nem hagyt�k, hogy hozz� f�rk�zz�n. Nem tudta, mennyi ideje menetel vakon, de sejtette, hogy egyhamar nem �rkeznek meg c�ljukhoz… T�l �l�nken �lt m�g benne az el�z� k�t erdei t�ra, a faluba �s a veremhez.
- Medardus!
- Itt vagyok – sz�lalt meg mellette a m�gus er�lk�d�st�l eltorzult hangja, olyan k�zel, hogy az �szaki �sszerezzent. Ennek eredm�nyek�ppen majdnem hasra esett egy ki�ll� gy�k�rben… vagy legal�bbis � annak tippelte. Szitkoz�dva m�szott �t a marasztal� n�v�nyi r�szen, majd ism�t megsz�lalt. – Ezut�n hogyan tov�bb?
- Eljutunk valahogy a kik�t�ig, �s szerz�nk egy vaj�kost az �cs�dnek �s Li�nak. Azt�n… nem tudom. – Tehetetlen�l vonta meg a v�ll�t, elfelejtkezve r�la, hogy t�rsa nem l�thatja a mozdulatot. Sz�ve szerint k�z�lte volna mind a tizenegy t�rs�val, hogy fogj�k magukat �s menjenek haza… Ha Wyem meghal, az az � hib�ja lesz. Gyakran dolgozott egy�tt m�sokkal, de mint vezet�… nagyon ritk�n. Gy�l�lt m�sok�rt is felelni mag�n k�v�l, nem volt oda �rte, ha m�sok t�le f�ggtek, vagy � f�gg�tt m�sokt�l. Viszont ha hazak�ldi �ket… Egyed�l k�ptelen lesz megszerezni a Smaragdot, ahhoz t�l sokat olvasott r�la, hogy ezt ne tudn�. Egy ember sz�m�ra k�ptelens�g…
A m�gus arra eszm�lt f�l, hogy m�r nem botladozik az egyenetlen talajon. Akkor ki�rtek az erd�b�l…
- �llj! – harsant m�g�tt�k Durward hangja.
Akkor teh�t � is elk�s�rt minket, �llap�totta meg az egy�rtelm� t�nyt Medardus. Vajon mi�rt?
- Itt m�r levehetitek a kend�ket – sz�lalt meg ism�t a tolm�cs, majd a gy�kok nyelv�n is mondott valamit, mire �reik sorban levett�k fej�kr�l a szoros sz�v�s� anyagot, ami szem�ket takarta. Medardus hunyorogva tekintett k�rbe. A karav�n�ton �lltak, valamivel messzebb att�l a helyt�l, ahol foglyul ejtett�k �ket… f�ny�vekkel kor�bban. A t�mad�s nyomair�l nem �rulkodott m�s, mint n�h�ny sz�tsz�rt ruhadarab valamelyik�k t�sk�j�b�l… Durward ez�ttal igazat mondott, a h�ll�k alapos munk�t v�geztek, mindent sz�thordtak. B�r ki tudja… ha a lovaknak siker�lt elsz�kni�k az erd�ben valamerre, akkor tal�n a holmijuk egy r�sze megmenek�lhetett. A m�gus lassan fordult h�tra, az erd� fel�, amerr�l j�ttek. A fegyvereik egy kupacban hevertek az �t sz�l�n, a gy�kok pedig visszah�z�dtak a s�r�be. �rezte figyel� tekintet�ket, de nem l�tta �ket… Egyed�l a tolm�cs �csorgott l�that� helyen, ac�lsz�n szemeivel �ket figyelve.
- Ennyi? Elmehet�nk?
- �gy sz�lt a meg�llapod�s, nem?
Durward csak r�tekintett, de nem mozdult tov�bbra sem. Mereven �llt az erd� sz�l�n, mintha csak v�rna valamire. Tal�n meg kell v�rnia, hogy t�nylegesen elmenjenek… A m�gus nem t�r�d�tt tov�bb vele, h�tat ford�tva neki az �t k�zep�re s�t�lt. T�rsai n�m�n figyelt�k mozdulatait, �rezte h�t�ban a tekinteteket. Van olyan szerencs�j�k, hogy h�tasaik megmenek�ltek? Tal�n… Meg kell pr�b�lnia. Bal kez�nek h�velyk �s k�z�ps� ujj�t a sz�j�hoz emelte, �s f�ttyentett. Az �les hang felverte az erd� fesz�lt csendj�t, de nem t�rt�nt semmi. Most nem voltak madarak, hogy r�m�lten felrebbenjenek a zaj hat�s�ra… f�ltek a gy�kokt�l. A retteg�s marokra szor�totta a m�gus gyomr�t, gyilkos lepelk�nt borult r�, de ez�ttal tudta, mivel �llnak szemben… �s azt is, hogy most nem akarj�k �ket b�ntani. Ism�t f�ttyentett, ez�ttal er�sebben kieresztve a hangj�t, s idegesen v�rta a hat�st. Sz�ve megvadult l�k�nt d�b�rg�tt, de neki most nem erre volt sz�ks�ge, hanem igazi lovakra… N�h�ny sz�vdobban�snyi id�vel k�s�bb nyer�t�s hangzott fel, �s a m�gus nagyot s�hajtva eresztette ki a leveg�t. Nem mozdult, tov�bbra is egy helyben �llt az �t k�zep�n, mereven egy pontra b�mulva maga el�. N�h�ny m�terre t�le el�t�rt az erd�b�l a fekete m�n, vih�ncolva rohant gazd�j�hoz a h�v�sra. A vez�r�llat megmenek�lt teh�t… de merre lehet a t�bbi? Felemelte kez�t, �s a hozz�l�p� �llat homlok�t v�gigsim�totta, oda sem figyelve r�. �r�lt, hogy megvan h�tasa, de merre lehet a t�bbi? Keze meg�llapodott a m�n orr�n, mire az nagyot pr�szk�lve h�tr�lt el t�le. Ostoba d�g… Medardus �sszed�rzs�lte a k�t kez�t, hogy el�zze a nedves �rzetet.
Nedves?
Lassan tekintett le k�t kez�re. V�r�sl� v�r bor�totta �ket, f�k�nt azt, amelyikkel a h�tas�t simogatta, de �nmag�nak k�sz�nhet�en most m�r a m�sikat is. D�bbenten n�zett fel. A fekete m�n sz�re tiszta v�r volt… F�k�nt a l�bain, eg�szen a cs�dig, mintha csak v�rben g�zolt volna… De jutott bel�le kecses fej�re is, �s n�hol az oldala is tiszta v�r volt. S�r�nye, farka csapzottan ragadt �ssze, de nagyr�szt m�r megsz�radt rajta az �ltet� testnedv. Medardus ism�t �sszed�rzs�lte tenyer�t, hogy a ny�las �rz�st�l szabaduljon, majd jobb h�j�n a nadr�gj�ba t�r�lte. V�g�l is, m�r nem sz�m�t sokat… Nehezen j�tt le a r�ragadt v�r, vagyis ez sem volt friss m�r. Mit csin�ltak vel�k a gy�kok?
- Mi t�rt�nt vele?
Jade l�pett mell�, szemei t�gra ny�ltak a d�bbenett�l. Felemelte a kez�t, de nem sim�tott v�gig a m�n sz�r�n, tenyere t�tov�n �llt meg a leveg�ben n�h�ny ujjnyira t�le. A m�gus nem v�laszolt neki, helyette let�rdelt h�tasa mell�, megvizsg�lva annak l�bait.
- Nincs s�lyosabb s�r�l�se… - �llap�totta meg. – R�szben az � v�re, de csak kisebb ar�nyban…
Lassan kelt f�l a f�ldr�l, ahogy ism�t patadobog�s hangzott fel. Az erd�b�l m�g k�t �llat bukkant el�, hasonl� �llapotban, mint a fekete m�n.
- Ha ennyi �llat maradt meg, akkor k�nytelenek lesz�nk…
- Medardus!
Wemoym ki�lt�sa f�lbeszak�totta mondand�j�t, �gy nem der�lt ki, mit is lesznek k�nytelenek tenni. A m�gus a kiab�l� sz�ke fel� fordult, majd otthagyva a lovakat Wyem mell� t�rdelt. A sz�ke f�rfi a f�ld�n fetrengett, sz�ja habzott, b�tyja pedig nem tudott neki seg�teni. A f�jdalomt�l �sszeg�rnyedve t�rdepelt mellette, pr�b�lva �t lefogni.
- A tetov�l�s miatt van… �rzem a f�jdalm�t… - sz�rte a fogai k�z�tt.
- Akkor menj innen! – ki�ltott r� Jade, �s Wyem mell� kuporodott, k�t kez�be fogva annak arc�t. Medardus �s az id�k�zben mell�j�k t�rsult Vorka lefogt�k a sz�k�t, hogy ne tehessen k�rt �nmag�ban vagy m�sban.
- Nem megyek – jelentette ki Wemoym. Az arca m�g mindig el volt torzulva a f�jdalomt�l, de nem volt hajland� megmozdulni. – Ha osztozom a f�jdalm�ban, � kev�sb� szenved…
- Terjed a m�reg. – A f�l-elf le�nyz� nem figyelt a besz�dre, szem�t f�lig lehunyva fogta a sz�ke arc�t. – Lassan teljesen beissza mag�t a sz�veteibe… Meg fogja �lni… - hangja eltorzult a koncentr�l�st�l, majd egy pillanattal k�s�bb feltekintett. K�ts�gbeesetten b�mult a m�gusra, mik�zben a m�sik f�rfit m�g mindig nem engedte el.
- Nekem nincs el�g er�m megmenteni – suttogta. – Nem vagyok el�g er�s hozz�, hogy el�gg� ki tudjam tiszt�tani a szervezet�t… Ha kev�sb� er�s a m�reg, ha t�bb id�m lenne… de �gy nem tudom. – Lehunyta szemeit, �s elengedte Wyem arc�t.
- �n tudn�k seg�teni.
Durward tov�bbra is nyugodtan �csorgott messzebb t�l�k az erd� sz�l�n, arc�n halv�ny mosoly �lt. K�t karj�t �sszefonta maga el�tt, �s mereven n�zte a fetreng� f�rfit.
- Akkor seg�ts m�r, az istenit! – Wemoym ord�tva pattant f�l, f�jdalm�t feledve fordult a f�rfi fel�. Ha k�zelebb lett volna, tal�n nekiugrik, de fiv�r�t nem akarta otthagyni.
- Seg�tek, de cser�be �n is k�rek valamit.
- B�rmit k�rsz, megkapod, csak seg�ts m�r rajta!!!
- V�rj! – sz�lalt meg hirtelen Medardus. – Mit k�rsz?
- Teljesen mindegy, mit k�r, ha seg�t! Nem v�runk!
A m�gus a d�h�s Wemoymra tekintett, majd a szenved� Wyemre. Kelletlen�l b�lintott. Ha Durward tud seg�teni…
A tolm�cs elmosolyodott. Hirtelen t�nt fel mellette egy fiatal gy�k, kez�ben egy apr� zacsk�szer�s�get tartva. Durward elvette t�le, majd k�zelebb l�pett hozz�juk. T�volabb tess�kelte a f�rfiakat, akik Wyemet fogt�k, �s mell�t�rdelt. Sz�tnyitotta az inget a sz�ke mellkas�n, �s a kez�ben tartott zacsk�b�l valamilyen z�ldes anyagot kent a sz�ve f�l�, ami val�sz�n�leg n�v�nyb�l k�sz�lhetett.
- Mit m�velsz? – mordult fel Wemoym, ahogy fiv�re tus�ja er�s�d�tt.
- Nyugalom… - mormogta a f�rfi, kez�be v�ve a sz�ke s�r�lt csukl�j�t. Lehunyta szem�t, �s m�ly, monoton hangon kezdett k�nt�lni.
- Honnan… - Jade d�bbenten szisszent fel. � tudta, mit csin�l a f�rfi. Ismerte ezt a var�zslatot. Gy�gy�t� m�gia, de a s�t�tebbik fajt�ja… Sosem volt k�pes megtanulni. Ahhoz, hogy valaki erre a szintre eljusson… A hideg r�zta ki a gondolatra, milyen b�b�jokat ismerhet �s haszn�lhat a f�rfi.
A m�gia hull�mai lassan el�rtek hozz�, k�rbevett�k. Durward m�gus, �s nagyon er�s… A f�l-elf le�nyz� lehunyta szem�t, ahogy meg�rezte az er� fel� �rad� hatalm�t. Igen, ez kitiszt�tja Wyem szervezet�t… Nem menti meg, ahhoz nem el�g, de tal�n kib�rja majd, m�g tal�lnak egy vaj�kost… Vagy valami olyan helyet, ahol m�r � is tud majd seg�teni. Tal�n kib�rja. Ha el�g er�s a szervezete. Jade �gy �rezte, mintha l�thatatlan sz�l cib�ln� a ruh�j�t, haj�t, noha tudta, hogy a leveg� meg sem rezd�l k�r�l�tte. Ezt csup�n � �rezte, bel�l, a lelk�ben. A k�nt�l�s er�s�d�tt, �s Wyem teste hirtelen �vbe fesz�lt. Ezzel egy id�ben Wemoym felord�tott, �s t�rdre esett fiv�re mellett… A k�t ember, Vorka �s Gouden egyszerre indult meg fel�, hogy felseg�ts�k.
- Ne! – sz�lalt meg Jade, de szem�t nem nyitotta ki. – J�l lesz.
Durward �szre sem l�tszott venni a k�r�l�tte zajl� esem�nyeket, szem�t lehunyva k�nt�lt, mik�zben k�t keze satuba szor�totta Wyem s�r�lt csukl�j�t. Hangja hirtelen csapott a magasba, majd elhallgatott, mintha oll�val v�gt�k volna el. A tolm�cs lassan kinyitotta szem�t. Homloka gy�ngy�z�tt az izzads�gt�l, �s ahogy f�lkelt a f�ldr�l, egyens�ly�ban is megingott. Nem sz�lt, csak elh�tr�lt mell�l�k n�h�ny l�p�st, �gy a k�t f�rfi odal�pett Wemoymhoz. Felseg�tett�k, de � ler�zta mag�r�l a kezeket. Fiv�r�re tekintett, aki m�r nem fetrengett, csak f�l�jultan zih�lt a f�ld�n, majd k�rd�n n�zett Durwardra.
- Ha el�g er�s, kib�rja – v�laszolt a fel nem tett k�rd�sre a tolm�cs helyett Jade.
- Biztos ez?
- M�r csak rajta m�lik. Ha er�s a szervezete, ki fogja b�rni addig, am�g nem tal�lunk seg�ts�get.
Medardus n�m�n tekintett le Wyemre, majd b�tyj�ra n�zett. Hangja zordan csengett, ahogy megsz�lalt, visszafojtott d�hr�l �rulkodott.
- Mit akarsz cser�be?
- Veletek akarok menni. Vigyetek magatokkal.