A m�gus egy pillanatig csak meredt r� n�m�n, fel sem fogva a k�rd�st, majd mikor m�gis eljutott a tudat�ig, majdnem r�ord�tott… V�g�l m�ly leveg�t v�ve k�nyszer�tett mag�ra nyugalmat.
- Nem. Nem j�ssz vel�nk.
- �, dehogynem. Megmentettem az �szaki �let�t, teh�t veletek megyek. Ezt akarom.
- Nem! – Medardus hangja er�s�d�tt, ahogy kezdte elvesz�teni er�ltetett nyugalm�t. – Takarodj vissza az im�dott gy�kjaidhoz, csin�lj, amit akarsz, de nem j�ssz vel�nk!
A tolm�cs nem mozdult, csak �llt �nel�g�lten mosolyogva. Pillant�sa a d�h�s f�rfin f�gg�tt, de nem sz�lt egy sz�t sem.
- Medardus… - Wemoym hangja t�tov�n sz�lt a f�rfi h�ta m�g�tt, �s az hirtelen mozdulattal fordult fel�. A szeme szinte szikr�kat h�nyt, amit�l a sz�k�nek hirtelen nagyon-nagyon melege lett… Hirtelen tartani kezdett a m�gust�l, de csak egy pillanatra torpant meg a besz�dben. – Igaza van… Seg�tett Wyemen, �s �n nem fogom megszegni a szavam.
- Dehogynem fogod! Egyel�re m�g �n vagyok a csapat vezet�je, �s nem hagyom, hogy vel�nk j�jj�n! Nem �rdekel a szavad, ebben az esetben meg pl�ne nem! Te nem ismered!
- Csapatvezet�? – Wemoym hangja kiss� g�nyos sz�nezetet kapott. – Ha annyira nagyon �vod a csapatot, akkor mi�rt haldoklik az �cs�m? Vagy mi�rt nem seg�tett�l neki? T�led ak�r meg is d�g�lhetne b�rmelyik�nk! M�g hogy vezet�… � felaj�nlotta a seg�ts�g�t, �s megmentette Wyemet! �n pedig nem fogom megszegni a szavamat!
Medardus eln�mult. Tov�bbra is d�h�sen b�mult a sz�k�re, de mondani nem tudott mit… A v�dak az elevenj�be tal�ltak, a f�rfi szavai az � gondolatait visszhangozt�k. Gyilkos pillant�st vetett a h�ta m�g�, ahol Durward teljes nyugalomban v�rakozott, majd ism�t Wemoymra pillantott.
- Medardus. – Jade sz�lalt meg f�radt hangon, m�g miel�tt a m�gus ism�t kifakadhatott volna. – Hagyj�tok abba.
A f�rfi k�rd� pillant�st vetett r�, mire a f�l-elf le�nyz� szellemhangon folytatta, csak neki sz�nva szavait.
Hagyd, hogy vel�nk j�jj�n… M�g ha meg nem is b�zhatunk benne, tal�n m�g seg�thet. �s ha t�nyleg olyan vesz�lyes, mint mondod, akkor is jobb, ha vel�nk van, mint ellen�nk… �s Wemoymnak ebben az esetben igaza van. B�r � �g�rte meg, de te nem mondt�l neki ellent… Ha most nem engeded Durwardot vel�nk j�nni, akkor az ad�sa maradsz, pont az�rt, mert te vagy a vezet�nk.
Medardus �rtetlen�l b�mult r�. Nem igaz�n volt sz�m�ra vil�gos a le�nyz� eszmefuttat�sa, de tudta, hogy Wemoym nem fogja megszegni a szav�t… Az adott sz� k�telez, ez az els� dolog, amit minden kisgyereknek megtan�tanak. Lassan fordult vissza ism�t a sz�ke fel�, egy pillanatig csak n�m�n meredt r�, v�g�l h�tat ford�tva neki Durwardhoz l�pett.
- Rendben, vel�nk j�hetsz – k�z�lte fennhangon, majd k�zelebb hajolva halkan folytatta. – Nem tudom, mit akarsz ezzel, vagy mi�rt j� ez neked, de ki fogom der�teni – sziszegte az arc�ba. – Ha rajtakaplak, hogy b�rmivel pr�b�lkozol, halott ember vagy.
Durward �nel�g�lt, szinte m�r vid�mnak mondhat� mosolya egy pillanatra sem t�nt tova, mik�zben a veszeked�st figyelte, �s akkor sem, mikor a m�gus megfenyegette. Apr�t b�lintott, majd megker�lve ellenfel�t a csapathoz s�t�lt. Medardus d�h�dten b�mult r� m�g egy pillanatig, v�g�l t�rsaihoz fordulva besz�lni kezdett, mik�zben b�tyj�t t�ntet�en igyekezett leveg�nek n�zni.
- H�rom lovunk maradt meg, teh�t gyalogolnunk kell. H�tasokkal k�r�lbel�l egy nap alatt fent lehetn�nk a kik�t�n�l, �gy viszont nem tudom… Mindenesetre igyekezz�nk, a lovakat pedig felv�ltva �lj�k meg, mikor kinek lesz r� sz�ks�ge. �s – mutat�ujj�t felemelve g�tolta meg Wemoymot a k�zbesz�l�sban – a vez�rm�n az most Wyem� lesz, � nem b�rn� az iramot. Lia, te hogy �rzed? K�pes leszel erre a s�t�ra?
- Igen, persze… Csak f�j, de megmaradok – mosolyodott el a l�ny.
- Rendben, akkor k�t v�lt�lovunk van.
Medardus l�that�an gyorsan t�ltette mag�t a veszeked�sen, kifel� legal�bbis nem mutatta, mennyire megs�rtett�k a sz�ke f�rfi v�djai. Durwardot elt�k�lten �szre sem vette, ism�t �gy viselkedett, mint akinek a v�r�ben van vezet�s, �s t�rsai nem mondtak neki ellent. A m�gus �jra a h�tasokhoz l�pett, igyekezve kev�ss� hozz��rni a v�rt�l csatakos sz�r�kh�z, �s sietve ledob�lta a h�tukr�l a felszerel�st. Ez nem volt �ppen t�l sok minden, b�rmit is m�veltek vel�k a gy�kok, val�sz�n�leg csak a v�letlenen m�lott, hogy siker�lt elsz�kni�k… Medardus gondolni sem akart r�, hogy mi t�rt�nhetett a t�bbi l�val. �r�mmel vette tudom�sul, hogy az �lelm�knek megmaradt egy r�sze, tal�n elegend� addig, am�g eljutnak a kik�t�ig, �s ott szerezhetnek be majd �j k�szleteket. Ebb�l a szempontb�l tal�n szerencse, hogy gy�kok fosztott�k ki �ket, sz�mukra nem sokat �r a p�nz�k…
A k�t m�sik l�r�l r�vid �ton kider�tett�k, hogy az egyik f�l-elf�, illetve a t�rpe Perpignan� voltak, b�r ebben az esetben m�r ez sem sz�m�tott sokat. A megmaradt felszerel�st elosztott�k a k�t h�tas k�z�tt, �gy a fekete m�nnek csak Wyemet kellett a h�t�n hordoznia, �s kisebb vit�k ut�n abban is meg�llapodtak, hogy a m�sik k�t lovas Rhenus lesz �s Perpignan, az �tjuk elej�n legal�bbis… Az elf az�rt, mert � �j�sztud�s�t hangoztatta legf�k�ppen, �s Medardus �gy v�lte, ez j�l fog j�nni, ha netal�n a gy�kok m�gsem engedn�k el �ket olyan egyszer�en, a t�rpe pedig puszta gyakorlati megfontol�sb�l. Hi�ba volt er�sebb, sz�v�sabb, �s val�sz�n�leg sokkal kitart�bb, mint az emberek, kurta l�bai miatt m�gis h�tr�nyba ker�lt, ha gyalogl�sr�l volt sz�, �s ezt � maga is k�nytelen volt v�g�l bel�tni. �tnak indultak h�t a kik�t� ir�ny�ba, tizenk�t f�rfi �s Jade h�rom v�rben f�rd�tt h�tas t�rsas�g�ban… Csod�s csapat.

- Mi a baj?
- Mire gondolsz? – Jade k�rd�n tekintett fel a mellette kutyagol� Medardusra, mik�zben let�r�lte a homlok�ra ki�lt verejt�ket. Hossz� ideje meneteltek m�r, az erd�ben pedig meleg volt, Jade azonban m�gis �gy �rezte, f�zik… Az utols� pihen�kor �tk�t�zte karj�n a sebet, �s h�t nem volt valami sz�p l�tv�ny, de mivel az erd� k�zep�n �gysem tehet �rte semmit, �gy d�nt�tt, nem foglalkozik vele. Ha eljutnak a kik�t�be, keres valami vaj�kost, gy�gy�t�t, kuruzsl�t, b�rmit… De az � s�r�l�se nem sokat sz�m�t, Wyem fontosabb. M�g mindig nem volt j�l, �s b�r igazat mondott, mikor azt �ll�totta, t�l fogja �lni, m�gis agg�dva pillantgatott r�. Most m�r � is tudna seg�teni, csak neki mag�nyra �s koncentr�ci�ra van sz�ks�ge hozz�… Nem az erd� a legalkalmasabb hely, pl�ne, ha figyel� szemek k�vetik minden mozdulat�t.
- �r�k �ta nem sz�lsz senkihez, �s id�nk�nt �gy n�zel ki, mint aki mindj�rt el�jul. J�l vagy?
Jade ism�t a m�gusra tekintett, �s ahogy szeme tal�lkozott annak agg�d� pillant�s�val, elmosolyodott.
- Te azt�n nagyon tudsz b�kolni – eresztett meg egy apr� kacajt. – K�sz�n�m, hogy �gy agg�dsz �rtem, de semmi bajom… Id�nk�nt jobban f�j a karom, ennyi. Am�gy pedig csak elgondolkodtam, az�rt nem besz�lgetek senkivel.
- Min gondolkodsz?
Jade nem v�laszolt, a h�ta m�g� tekintett, a t�rsas�g t�bbi tagj�ra. �k ketten haladtak legel�l, nem sokkal m�g�tt�k Wyem a fekete lovon, amit fiv�re vezetett kant�rsz�ron. A s�r�lt sz�ke jelenleg �ntudat�n�l volt, de kiss� k�d�s szemekkel tekintett a nagyvil�gba, �s csak pont annyira szor�totta a l� oldal�t, hogy le ne essen. A m�sik k�t lovon az egyik f�l-elf, illetve Gouden haladt, a t�bbiek pedig rendezetlen�l baktattak k�r�l�tt�k. Mind elcsig�zottak voltak m�r, az utols� pihen� is �r�kkal kor�bban volt, m�gsem panaszkodott senki, hogy �lljanak meg, pedig m�r a gy�kok figyel� tekintet�t sem �rezt�k. Egyetlen v�gya volt mindenkinek, min�l el�bb a kik�t�be �rni… M�g ha j�l tudt�k, hogy aznap m�r semmik�pp sem �rhetnek el oda, hiszen a nap m�r r�gen d�lut�nba fordult, sokkal k�zelebb j�rtak m�r a napsz�llt�hoz.
- Mi�rt gy�l�litek egym�st annyira Durwarddal? – fordult vissza v�g�l a m�gushoz. Az meglepetten pillantott r�, nem sz�m�tott a k�rd�sre. Elt�prengett egy pillanatra, mik�zben � maga is h�tratekintett, a b�tyj�ra, aki nem sokkal m�g�tt�k gyalogolt egykedv�en, nem sz�lva a csapat egyetlen tagj�hoz sem, akik szint�n t�vol tartott�k magukat t�le. Nem tudta eld�nteni, hallja-e a besz�lget�s�ket vagy sem, m�g arra sem j�tt r�, figyeli-e a k�r�l�tte zajl� esem�nyeket egy�ltal�n. V�g�l kelletlen�l tekintett ism�t a l�nyra, �s halkan sz�lalt meg, mik�zben arc�n nem t�kr�z�dtek �rzelmek.
- Valaha a b�ty�m volt… Sosem kedvelt�k egym�st igaz�n, mindig voltak k�zt�nk ellent�tek, �s ez v�g�l elfajult. Ma m�r nem tekintem a v�remnek.
- Nem csak err�l van sz� – jelentette ki szil�rd meggy�z�d�ssel a l�ny, majd pillanatnyi t�tov�z�s ut�n folytatta.
– �n… �n hallottalak titeket, mikor harcoltatok. Nem csak azt, amit fennhangon besz�ltetek, mindent hallottam… - Hirtelen hallgatott el, ahogy Medardus szem�be tekintett. A f�rfi tekintet�ben az eddigi agg�d�st, egy�tt�rz�st most valami m�s v�ltotta fel… gyanakv�s, d�h, �s… �s m�g valami kever�ke, de Jade nem tudta eld�nteni mit is l�t, ennek ellen�re megrettent t�le. Azonnal megb�nta, hogy elmondta, amit hallott, mintha csak valami b�nt k�vetett volna el, sz�nt sz�nd�kkal kihallgatta volna �ket… Pedig csak hallotta, mintha egyszer�en besz�lgettek volna, a m�gi�ra val� fog�konys�ga miatt.
- Sajn�lom… - suttogta halkan, �s les�t�tte szem�t. Mit sajn�l? Hiszen nem is tett semmit! M�gis sz�ks�g�t �rezte, hogy ezt k�z�lje a f�rfival. N�m�n baktatott tov�bb az oldal�n, �s nem is n�zett r� ism�t, ink�bb a f�ldre b�mult maga el�.
- Hallottad, de fogalmad sincs, hogy mit… - A m�gus csak percek m�lt�n sz�lalt meg �jra. Hangja vibr�lt az elfojtott �rzelmekt�l, de uralkodott mag�n, nem z�d�totta a l�nyra. Nem tekintett r�, maga el� meredt, mik�zben halk hangon besz�lt. – Te csak a besz�lget�st hallottad, az �rtelm�t nem… Nem ismersz… Nem tudod, mi t�rt�nt… �n nem ilyen voltam…
Medardus hirtelen r�zta meg a fej�t, majd megtorpant, hogy lemaradjon a l�nyt�l, helyette ink�bb Wemoym mell� l�pett, hogy fiv�re �llapot�r�l �rdekl�dj�n. Jade egy pillanatig fontolgatta, hogy nem hagyja lemaradni, vagy � maga is meg�ll, hogy folytassa a besz�lget�st, de v�g�l elvetette az �tletet. A m�gus mondatai felkeltett�k �rdekl�d�s�t, de tov�bbra is �gy �rezte, nem kellett volna hallania a szellemhangon folytatott t�rsalg�st… Nem akarta d�h�teni Medardust, �gy ink�bb k�s�bbre halasztotta a k�rdez�sk�d�st. N�m�n haladt tov�bb, gondolataiba mer�lve, ism�t csak nem sz�lva senkihez, am�g vezet�j�k v�g�l, �gy egy �ra eltelt�vel, meg�lljt nem parancsolt egy kisebb tiszt�son.
- M�ra ennyi! – sz�lt fennhangon Medardus, �s szav�ra hangos s�haj hagyta el t�bbek sz�j�t. Gyorsan let�boroztak, a lovakat kip�nyv�zt�k, t�bort�zet raktak, az �tel egy r�sz�t pedig elosztott�k maguk k�z�tt. Nem jutott sok bel�le, de legal�bb nem �heztek, �s a sz�ks�g miatt nem is panaszkodtak a kev�s �lelem miatt. Gyorsan fogyasztott�k el a vacsor�t, keveset besz�lve, mind f�radtak voltak a kimer�t� gyalogt�ra ut�n, volt, aki r�gt�n aludni t�rt, �len a tov�bbra is k�l�nck�d� elfekkel, a t�bbiek pedig a t�bort�z k�r� telepedtek besz�lgetni.
- Milyen messze vagyunk m�g? – k�rdezte Wyem halk hangon. Ez�ttal szinte teljesen �ntudat�n�l volt, �s �rz�kelte a k�lvil�got. Jade ott t�rdelt mellette, nedves ronggyal t�r�lgette a homlok�t, szak�rt� szemmel vizsg�lgatta a csukl�j�n a sebet, s mint a gondos �pol�n�, nem mozdult mell�le, mi�ta meg�lltak.
- Nem tudom – r�zta meg a fej�t Medardus. – Ha nem gyalogosan menn�nk, azt mondan�m, m�g holnap a d�lel�tt folyam�n oda�rn�nk… Vagy ha el�gg� siet�nk, m�g ma este is ott lehett�nk volna. �gy viszont… ha szerencs�nk van, nem kell m�g egy �jszak�t az erd�ben t�lten�nk, de m�g ez sem biztos – vonta meg a v�ll�t.
- Hov� fogunk menni a kik�t�b�l?
A m�gus megfesz�lt, ahogy Durward megsz�lalt mellette, �s beletartott n�h�ny pillanatba, mire annyi nyugalmat mag�ra er�ltetett, hogy norm�lis hangon volt k�pes v�laszolni.
- Megv�rjuk, am�g megj�n a haj�, ami azt�n Shagary sziget�re visz minket.
Durward felvonta a szem�ld�k�t.
- �s mit keres�nk egy olyan apr�cska szigeten?
- Te…
- Kincset – v�gott a szav�ba Jade, mik�zben kez�t figyelmeztet�en a m�gus karj�ra tette, nehogy megint veszeked�sbe kezdjen Durwarddal. – T�bbet pedig majd ott fogunk megtudni, a csapatba tartoz�s els� szab�lya volt, hogy ne k�rdez�sk�dj�nk – mosolygott neg�desen a f�rfira, lehet�leg min�l �rtatlanabbul pislogva r�.
- Ahha… �rtem – b�lintott Durward. L�that�an nem hitt a l�nynak, de Jade el�rte c�lj�t, mivel nem k�rdez�sk�d�tt t�bbet. N�m�n kelt fel a t�z mell�l, �s elvonult aludni, otthagyva a besz�lget�ket. T�voz�s�t k�vet�en n�h�ny perces csend �llt be a t�rsalg�sban, amit l�that�an senki nem sz�nd�kozott megt�rni. A n�mas�g r�juk telepedett, elv�lasztotta, de egyben �ssze is k�t�tte �ket… Mindenki a saj�t gondolataival volt elfoglalva, de ez�ttal senki sem osztotta meg t�rsaival, mi is j�r fej�ben.
Medardus n�m�n tekintett v�gig a t�bort�z k�r�l �ld�g�l�k�n. Nem felejtette el olyan k�nnyen a sz�ke v�djait, mint ahogy mutatta, �s Jade k�rdez�sk�d�s�t sem. Akkor felmer�lt egy pillanatra benne, hogy elmes�li a l�nynak, mi is t�rt�nt val�j�ban, de v�g�l meggondolta mag�t… Maga sem tudja, mi�rt. V�g�l is b�zott Jade-ban… K�l�n�s hat�ssal volt r� ez a l�ny, mintha csak elb�jolta volna. Amikor megjelent a szob�j�ban, n�h�ny sz�val r�vette, hogy engedje a csapat�hoz csatlakozni, ugyan�gy az � akarata teljes�lt, mikor harcolni akart… Szinte �szre sem veszi, �s a f�l-elf le�nyz� ir�ny�tja �t. Mintha… Megcs�v�lta a fej�t, majdnem nevetni kezdett mag�n. Lassan �ld�z�si m�ni�ja lesz. A v�g�n kital�lja, hogy az eg�sz csapat egy ellene felb�relt b�nsz�vetkezet… Elnyomott egy apr� vigyort, majd fennhangon megsz�lalt.
- Ideje lenne aludni t�rni… Tal�n ez�ttal a k�zelben gyilkol�sz� vad�llatokt�l sem kell tartanunk – vetett egy pillant�st a l�tsz�lag m�r alv� Durwardra, majd folytatta. – V�llalom az �rs�get egy darabig… Majd ha valaki nem tud aludni, �tveheti – mosolyodott el.
- Ha elf�radt�l, �bressz fel – sz�lt Wemoym. A d�lut�ni veszeked�s�k �ta nem sz�lt a m�gushoz, �s most sem tekintett r�, mogorva arccal b�mult maga el�, mik�zben seg�tett �ccs�nek felkelni a t�z mell�l.
- Rendben – b�lintott Medardus, �s ezzel elint�zettnek is tekintette a k�rd�st. V�g�l lassacsk�n mindenki f�lkelt, otthagyva a gondolataiba mer�lt m�gust, �s aludni t�rt.

Jade sok� fek�dt �lmatlanul, a feje f�l�tt b�mulva a f�kat, vagy �ppen lehunyva szem�t, mikor hogy. K�r�l�tte t�rsai m�r mind b�k�sen szuszogva aludtak, �m �t nem tudta elringatni nyugodt l�gz�s�knek monoton hangja sem… Gondolatai �s k�v�ncsis�ga nem hagyt�k aludni, egyre csak a m�gus d�lut�ni szavai j�rtak fej�ben, miel�tt otthagyta �t. Apr�t s�hajtva fordult a m�sik oldal�ra, hallgatva az �jszaka neszeit… Megnyugtat�an hatottak r� ezek az apr� zajok, mivel azt jelezt�k, nincsenek a k�zel�kben a gy�kok. Megborzongott, ahogy esz�be jutott az erd�ben l�tott v�rengz�s helysz�ne… r�m�lmaiban k�s�rteni fogja, �rezte… de ugyanakkor igyekezett el�zni elm�j�b�l a kellemetlen eml�ket. Nem akart erre eml�kezni, nem akarta tudni, mi t�rt�nt ott, �s m�gis… B�r els�re rosszul lett, mikor l�tta, visszament �jra, �s tudta, hogyha ezt k�ne, visszamenne oda b�rmikor. Ism�t megborzongott, �s megpr�b�lt m�sra gondolni. A gy�kok kegyetlen�l elb�ntak azzal az �llattal… Vajon vel�k is ugyanezt tett�k volna, ha nem siker�l v�ghez vinni�k a kit�z�tt feladatokat? Siker�l… ez nagyon relat�v sz�. Wyem a hal�l�n j�rt, neki m�g mindig �gy f�j a karja, mintha t�pn�k, Medardus pedig majdnem meg�lte a saj�t b�tyj�t. Tal�n a „siker�l” m�gsem a legjobb sz�.
Ism�t s�haj hagyta el ajkait, �s v�g�l felhagyott a felesleges k�s�rletez�ssel arra, hogy siker�lj�n elaludnia. Nagyot ny�jt�zva fel�lt, �s v�gigtekintett t�rsain. Mindenki m�lyen aludt, Medardus kiv�tel�vel, aki viszont tov�bbra is a t�zn�l �cs�rg�tt… Jade m�r nem felt�telezte, hogy elnyomta az �lom, hiszen legut�bb is ezt hitte, mikor �gy r�ijesztett a f�rfi. Cs�ndesen felt�p�szkodott a f�ldre ter�tett k�peny�r�l, majd megindult a m�gus ir�ny�ba. Nem sz�lt egy sz�t sem, nem akarta megzavarni a gondolkod�sban, csup�n n�m�n mell�telepedett, r� sem n�zve, helyette ink�bb a t�zbe b�mulva.
- Ismer�s helyzet – sz�lalt meg n�h�ny perc m�lt�n a f�rfi, mik�zben feje tov�bbra is tenyer�be t�masztva pihent, �s szeme is le volt hunyva. Hangj�ban mosoly bujk�lt, ahogy besz�lt, de nem tekintett a mellette �l� l�nyra. – Nem tudsz aludni?
Jade �sszerezzent a f�rfi hangj�ra, de egy pillanattal k�s�bb elmosolyodott.
- Igen… j�ttem �tvenni az �rs�get.
- M�g b�rom egy darabig, k�sz�n�m – nevette el mag�t Medardus, v�gre a l�nyra n�zve, de puszt�n csak egy pillanat erej�ig, azt�n ism�t a lassan elhamvad� t�z fel� ford�totta tekintet�t.
Jade csak b�lintott, igaz�b�l nem is az �rs�g miatt kelt f�l, egyszer�en csak elunta a forgol�d�st… Akkor m�r jobb a f�rfi mellett �cs�r�gni, m�g ha az haragszik r�, akkor is.
- K�sz�n�m – sz�lalt meg ism�t a m�gus n�mi cs�nd ut�n.
- Mit k�sz�nsz?
- Hogy le�ll�tott�l, miel�tt megint Durwardnak ugrottam volna.
- Ohh… nincs mit – mosolyodott el Jade. – �s sajn�lom, ha olyat k�rdeztem d�lut�n, amit nem kellett volna.
- Jogod van tudni… Mindannyi�toknak joga van, ha m�r �gy alakult. Nem tudom, mit keresett Durward a gy�kokn�l, nem gondoltam, hogy valaha m�g tal�lkozom vele, hogy �gy tal�lkozom vele.
Jade nem v�laszolt, csup�n k�rd� tekintete f�gg�tt a f�rfin… K�v�ncsi volt r�, amit elmes�lhet, �s nem akarta, hogy az�rt meggondolja mag�t, mert � t�ls�gosan �rdekl�dik. N�m�n b�mult h�t r�, v�rva, hogy �sszeszedje a gondolatait, �s besz�lni kezdjen.