- Igaz�b�l nem nagy t�rt�net… Durward �s �n sose voltunk igaz�n j� viszonyban, ezt m�r mondtam… Viszont �sszetartottunk. A sz�leink kor�n meghaltak, �gy tipikus utcagyerekek �let�t �lt�k. Loptunk a piacr�l, ha enni akartunk, apr� szolg�latokra b�reltek fel minket az arra j�r� nemesek, �ri fics�rok, amib�l volt p�nz�nk is, ha nagyon kellett… Egyszer� utcak�lyk�k, tal�n egy kicsit t�bb kalandv�ggyal a kellet�n�l, ez�rt amint lehetett, felhagytunk ezzel az �letm�ddal. Mindketten tanultunk harcolni, �s, mondhatni, kincsvad�szok voltunk… Illetve ink�bb szerencsevad�szok. Nem sokkal voltunk m�sok, mint �n most, tal�n csak egy dologban, nem v�logattuk meg, hogy mit csin�lunk.
- Hogy �rted?
Medardus felpillantott a k�rd�sre a l�ny arc�ra, �s �gy v�laszolt, annak ellen�re, hogy �rezte, Jade nagyon is j�l tudja, hogyan �rti, amit mondott…
- Kincsvad�szatb�l, �lmok kerget�s�b�l nem lehet meg�lni. Elv�llaltunk b�rmit, amivel megb�ztak, �s j�l fizetett. A sz�p verzi�ban �gy hangzik, hogy zsoldosok voltunk… - apr� v�llvon�s - …de val�j�ban mindig azt csin�ltuk, amit kellett. Voltunk b�rgyilkosok, fizetett rabl�k, vagy piti tolvajok egyszer�en a magunk boldogul�s�ra… Nemegyszer �lt�nk is, nemcsak, ha azt kaptuk feladatnak, hanem ha mi sz�ks�g�t �rezt�k. Hidegv�rrel v�gezt�k ki a megfizetett �ldozatot, vagy ak�r a szerencs�tlen nemest, aki rosszkor volt rossz helyen. Ma m�r… sz�gyellem, hogy az is �n voltam, de akkor t�k�letes �let�nk volt.
- �s ez volt az, amit Durward el akart mondani az ar�n�ban. – Nem k�rd�s volt ez, kijelent�s, Jade mereven n�zett a m�gusra. – Amikor megfenyegetted, azt akarta elmes�lni, hogy gyilkos vagy.
- Gyilkos… igen, �gy is mondhatod. De nem �lvezetb�l �ltem, puszta sz�ks�gb�l.
- A b�rgyilkosnak mi�ta puszta sz�ks�g? – vonta fel a szem�ld�k�t.
- Sz�ks�g… munka… ennyi. Kellett a p�nz, kellett a meg�lhet�s. �s mi akkor b�rmit megtett�nk volna �rte.
Jade n�m�n ingatta meg a fej�t. Amit most elmondott, annyira nem illett �ssze azzal a k�ppel, amit �nmag�ban kialak�tott a f�rfir�l… Kutat� tekintete nem szakadt el a m�gus arc�r�l, �m az nem akar�dzott �jra megsz�lalni, csak n�m�n figyelte �t, mintha valamif�le reakci�t v�rna, hangos kifakad�st, az undor l�tv�ny�t, b�rmit…
- �s hol romlott el? Mi�rt gy�l�litek egym�st? �s Durward mi�rt r�helli a m�gusokat?
- Akkor ink�bb ford�tva v�laszolok – mosolyodott el komoran a f�rfi. – Az�rt ut�lja �ket, mert �n az vagyok… Mert egyszer, mikor harcoltunk, azzal gy�ztem le �t, �s ez m�r �sszef�gg azzal is, ami�rt nem b�rjuk elviselni egym�st. Tudod, sok�ig nem vonzott a m�gia, nem �rdekelt igaz�n, a m�gusokat egyszer�en semmibe vettem… L�ttam eleget v�s�ri mutatv�nyosokat, akik var�zsl�nak mondt�k magukat, ostoba v�nembereket, akik a szerint�k elmondhatatlan hatalmukkal k�rkedtek. Sok�ig �r�ltem, hogy nincs k�z�m hozz�juk, b�r, azt hiszem, k�zel sem annyira, mint Durward. �n egyszer�en leveg�nek n�ztem �ket, vagy kinevettem, ha az erej�ket fitogtatt�k. � viszont egyenesen megvetette �ket, term�szetellenesnek, s�t korcsoknak tartotta �ket… - Pillanatnyi sz�netet tartott, mintha azon gondolkodna, hogyan is folytassa. – B�rgyilkosok voltunk, vagy fejvad�szok, ha �gy jobban tetszik, de csak mi ketten. Nem voltunk egyetlen c�hnek sem a tagja, �s ez k�l�n�sen vesz�lyes volt a sz�munkra, hiszen sehol sem szeretik, ha elveszik el�l�k a munk�t. �gy nem csak �rs�gek, vagy az �ldozatok csal�djai �ld�ztek minket, hanem a saj�t sorst�rsaink is, akik valamely c�hnek dolgoztak. �k sokan voltak, �s k�pzettek, mi pedig a saj�t er�nkb�l jutottunk el oda, ahol tartottunk.
- �gy besz�lsz, mintha b�szke lenn�l r� – jegyezte meg Jade. Tasz�totta, amit a m�gus mondott, de nehez�re esett elk�pzelni �t hidegv�r� gyilkosk�nt. Egy pillanatra �trebbent tekintete Medardusr�l a b�tyj�ra. Ellenszenves volt neki a f�rfi, de m�g r�la sem felt�telezte volna, hogy puszta �lvezetb�l k�pes lenne legyilkolni a saj�t fajt�rsait… �s m�gis. Undorodva r�zta meg a fej�t. Ha ilyet hallott, �lesen has�tott bel� a benne �l� ellent�t… Az emberek az esztelen gyilkol�sukkal, �s az elfek… az elfek sosem gyilkolt�k volna le saj�t fajt�rsaikat an�lk�l, hogy azok okot adtak volna r�. Tudta, hogy ez sem t�rv�nyszer�, vannak k�z�tt�k is gyilkosok, akikben a sz�rmaz�suk nemes eszm�i teljesen elkorcsosultak, nem maradt meg m�s, csak a fennh�j�z�s, a tudat, hogy �k fels�bbrend�ek az emberekn�l… �jra �s �jra k�nytelen r�d�bbenni, hogy � sem m�s, mint egy korcs, hiszen �t soha nem fogja teljesen befogadni egyik vil�g sem, m�g ha hangosan nem is teszik sz�v�.
- Mert val�ban b�szke is vagyok r�. – Medardus szenved�lyes hangja h�zta vissza a l�nyt a val�s�gba, aki ism�t teljes figyelm�t fel� ford�totta. – Koszos kis k�lyk�kk�nt kezdt�k, akik csapatba ver�dve j�rj�k az utc�kat, lopkodva, vagy �ppen abban rem�nykedve, hogy valami asszonys�g majd megsz�nja �ket, �s ketten, minden seg�ts�g n�lk�l eljutottunk arra a szintre, hogy f�ltek minket, �ldozataink �s ellenfeleink egyar�nt… Pont az�rt, mert b�rmit elv�llaltunk, �s mindent elv�gezt�nk. Igen, erre b�szke vagyok! Csak �ppen nem �gy, ahogy te �rted. Elism�tlem megint, sz�gyellem, hogy �ltem, hogy az�rt �ltem, hogy kiraboljak valakit, viszont ha akkor nem �gy teszek, akkor tal�n ma sem itt tartan�k. Gy�l�l�m Durwardot, �s ha �t k�rdezn�d, � sem mondana m�st, ebben biztos vagyok, �s a viszonyunk sosem volt enn�l sokkal jobb. Viszont sz�ks�g�nk volt egym�sra, egyed�l sosem boldogultunk volna, �s ez�rt �sszetartottunk. Nem abban az �rtelemben, ahogy mondjuk Wyem�k, sosem voltunk elv�laszthatatlan testv�rek, ami azt illeti, egy kan�l v�zben is megfojtottuk volna egym�st. De sok mindent el�rt�nk egy�tt, �s ez az, amire b�szke vagyok.
- Szerintem nem dics�s�g az, hogy t�k�letes gyilkos lett�l – jelentette ki a le�nyz� h�v�sen, mik�zben ism�t a l�ngok k�z� b�mult. Hossz� fa�gat vett a kez�be, amivel fel�lesztette a m�r �ppen csak pisl�kol� t�zet, majd n�h�ny �gat vetett r�, hogy ne aludjon ki. A t�ncol� l�ngok r�ten vil�g�tott�k meg arc�t, vid�m f�nyt vetve r�, �m h�v�s arckifejez�s�n ezek sem tudtak v�ltoztatni.
- Lia… n�zd, nem v�rom, hogy meg�rts, s�t, azt sem k�rtem, hogy meghallgass. Ami azt illeti, �n el sem akartam mes�lni ebb�l semmit, se neked, se senki m�snak. Ha nem jelenik meg Durward, biztos, hogy nem kezdek bele, �s akkor ti sem k�rdez�sk�dtetek volna…
- Ez igaz, de tal�n jobb is, hogy �gy alakult. V�g�l is jogunk van tudni, milyen embert k�vet�nk vakon a vil�gban. Mert mondjuk m�giscsak m�s egy kincskeres�t tudni vez�r�nknek, mint egy volt b�rgyilkost…
- Rendben, akkor vissza lehet fordulni! – horkant fel a m�gus. – Pont te vagy az, akinek semmi joga ilyenen felh�borodni, miut�n k�l�n kik�ny�r�gted, hogy te is elj�hess vel�nk. Azt mondjuk m�g mindig nem tudom, mi�rt, mert azt ugye mi�rt is k�ne el�rulni, v�g�l is csak a csapatnak lett�l a tagja, de ink�bb �r�ln�d k�ne, hogy itt vagy, nemhogy m�g neked �llna feljebb! Milyen jogon �t�lkezel f�l�ttem? Azt ne mondd, hogy te m�g �letedben nem �lt�l meg senkit, mert olyan harctud�ssal, mint a tied, ezt nem fogom elhinni.
- Ezt nem is mondtam, de teljesen m�s, ha valakit az�rt �lsz meg, mert �gy hozza a sz�ks�g, vagy az�rt, mert v�rd�jat t�ztek ki a fej�re. – Jade l�that�an hajthatatlan maradt ebben a k�rd�sben. Smaragdsz�n tekintete ism�t a f�rfi arc�ra siklott, de ahogy tal�lkozott annak d�h�s-szenved� pillant�s�val, valahogy fontosnak �rezte, hogy ink�bb a t�zet piszk�lgassa.
Medardus k�ts�gbeesetten t�rt a haj�ba, fej�t ism�t kez�be hajtotta. Hossz� percekig nem sz�lalt meg �jra, lehunyt szemmel �cs�rg�tt. Egyszer feltekintett, kereste a l�ny pillant�s�t, mintha sz�lni akart volna, de v�g�l ajkait csak egy apr� s�haj hagyta el, a mes�j�t nem folytatta. Jade sem tett fel �jabb k�rd�st, noha �rdekelte volna, amit a m�gus el akart neki mondani… de m�g az eddig hallottakat em�sztette. Kisst�l� tolvaj, b�rgyilkos… eddig tisztelte a f�rfit, azonban ez sok mindent megv�ltoztatott, az � sz�m�ra legal�bbis.
- Maradj itt �rk�dni, j�rok egyet – jelentette ki hirtelen Medardus, majd kardj�t felkapva felkelt a t�z mell�l, �s vissza sem tekintve a l�nyra nekiindult az �ton.
- V�rj! – kapta fel a fej�t Jade. – Egyed�l akarsz elmenni? �s ha a gy�kok a k�zelben vannak?
- Nem hinn�m, hogy megt�madn�nak… - A f�rfi megtorpant egy pillanatra, de nem n�zett h�tra. – Hiszen elengedtek. M�sr�szt pedig, itt van vel�nk a kis kedvenc�k… Miatta sem t�madn�nak.
Vagy pont miatta t�madn�nak, jelentette ki gondolatban Jade, de n�m�n n�zte, ahogy a m�gus ism�t nekiindul el�re, otthagyva t�rsait. Gyorsan megb�nta, hogy olyan ridegen viselkedett vele, legf�k�pp az�rt, mert �gy nem tudta meg egyetlen k�rd�s�re sem a v�laszt… S�hajtva fordult vissza a t�z fel�. K�telkedett benne, hogy egyhamar visszat�rne a f�rfi, �gy teh�t �r� maradt az �rk�d�s… De nem, nem az�rt kelt fel, hogy t�rsai �lm�t fel�gyelje. Bocs�natot akart k�rni a m�gust�l, ehhez k�pest m�g ink�bb megs�rtette… Norm�lis esetben r�gt�n ut�na indult volna, de a t�bort sem akarta otthagyni. Fel k�ne �bresztenie Wemoymot, � �tvenn� az �rs�get, �s akkor � mehetne… B�r az is lehet, hogy k�rd�re vonn�k, ami�rt hagyta elmenni a vez�r�ket. S�t, ez val�sz�n�bb… L�lekben m�r maga el�tt l�tta, ahogy a f�rfiak k�rbeveszik �t, arr�l k�rdezgetve, mi�rt is ment csak �gy el Medardus. Akkor pedig el k�ne mondania a besz�lget�st… m�r pedig nem �llt sz�nd�k�ban el�rulni a titk�t, annak ellen�re sem, hogy szemt�l szembe ezt mondta.
Hirtelen pattant fel a t�z mell�l, kez�be fogva kecses peng�j�t. T�tova pillant�st vetett alv� t�rsaira, belegondolva, mit is k�sz�l tenni, de t�preng�se puszt�n egy pillanatig tartott. V�g�l is, a m�gus azt �ll�totta, nem kell t�mad�st�l tartaniuk… Nekiindult � is, siet�s l�ptekkel, mintha att�l tartana, hogy valami visszatartja v�g�l… Csak rem�nykedett benne, hogy Medardus az �ton maradt s�t�ja k�zben, �s nem ker�li majd el.

Hamar utol�rte a f�rfit, aki lass� l�ptekkel botork�lt a szek�r�ton, fej�t leszegve. Ahogy Jade n�h�ny l�p�s t�vols�gba �rt, megtorpant � maga is, egy pillanatig csak figyelve az el�tte halad� alakot.
- Mi�rt �reztem �gy, hogy ut�nam fogsz j�nni… - A m�gus hangja halkan sz�lt, s�t�ja k�zben sem torpant meg, �s nem tekintett h�tra a le�nyz�ra, Jade pedig ism�t elcsod�lkozott rajta, hogyan hallja meg olyan t�k�letesen a k�zeledt�t. Az egykedv� szavak arra k�sztett�k, forduljon vissza, �rezte, hogy Medardusnak nincs sz�ks�ge most az � t�rsas�g�ra, �m m�gsem tette… K�v�ncsis�ga er�sebbnek bizonyult tapintat�n�l.
Fej�t oldalra billentette, ahogy az egyre t�volod� f�rfi h�t�t figyelte, �s ajkaira halov�ny mosoly k�szott, �gy sz�lalt meg, noha a m�sik ezt nem l�thatta.
- Ennyire kisz�m�that� lenn�k?
V�laszt nem kapott, �gy ism�t nekiindult, r�videsen felz�rk�zott Medardus mell�. Nem tekintett a f�rfi arc�ra, az erd�t figyelte maguk k�r�l, az �rulkod� cs�ndet kutatva, ami a gy�kok jelenl�t�re utalt volna, �m az �jszakai �llatok nem jeleztek vesz�lyt. Az �s �reg f�k kupolak�nt borultak f�l�j�k, a lombok k�z�tt meg�ltek az �j �rnyai, a k�nnyed szell�k apr� foszl�nyai megrezegtett�k a leveleket. Jade lehunyta a szem�t menet k�zben, az elfekhez hasonl�an �les hall�sa m�g ink�bb r�hangol�dott az apr� zajokra…
- �s most az eg�sz t�bor ottmaradt fel�gyelet n�lk�l? – A le�nyz� �sszerezzent a m�gus szemreh�ny� hangj�t�l, tekintete zavartan siklott r�.
- H�t… igen… mert h�t v�g�l is… - Elv�r�s�d�tt, megtorpant a besz�dben �s a s�t�ban egyar�nt. Mi�rt szabadkozik �? �s milyen alapon tesz neki szemreh�ny�st a f�rfi, miut�n � maga jelentette ki, hogy nincs mit�l tartaniuk?
- Te mondtad, hogy a gy�kok nem t�madnak, tal�n rosszul tettem, hogy hallgattam r�d? – k�rdezett vissza v�g�l ism�t megindulva.
Medardus gondolatban elvigyorodott az �les visszav�g�sra, arca azonban nem t�kr�z�tt �rzelmeket tov�bbra sem. Lapos oldalpillant�st vetett a mellette halad� l�nyra, majd a k�rd�st figyelmen k�v�l hagyva sz�lalt meg ism�t.
- Mi�rt j�tt�l ut�nam? Mit akarsz tudni?
- A t�rt�net v�g�t, �s a k�rd�seimre a v�laszt. Mi�rt gy�l�litek egym�st?
Ez�ttal a m�gus volt az, aki megtorpant, t�preng� f�lmosollyal v�gigm�rve a le�nyz�t. Nem v�laszolt azonnal a hozz� int�zett k�rd�sre, egy helyben �llva gondolkodott n�h�ny pillanatig, mintha csak a kor�bban megszak�tott besz�d�nek fonal�t akarn� ism�t felvenni.
- Mi�rt olyan fontos ez neked? – sz�lalt meg v�g�l �sszevonva a szem�ld�k�t, majd v�laszt sem v�rva h�tat sem ford�tott Jade-nak, �s az �t melletti f�k ir�ny�ba indult. – Gyere!
A s�r�n n�v� f�k, bokrok k�z�tt term�szetes �sv�nyre l�pett, aff�l�re, mint amin kor�bban a legyilkolt vad�llatra is r�bukkantak. Nem n�zett h�tra, sz�m�tott r�, hogy a f�l-elf k�vetni fogja… Akkor mindenk�ppen, ha hallani akarja a mondand�j�t. Ha pedig m�gsem fontos neki annyira… H�t, a t�borba visszatal�l egyed�l is tal�n, � pedig s�t�l egyet az erd�ben. B�r abban nem volt teljesen biztos, hogy t�nyleg nyugalomba ringathatn�k magukat, m�gsem tartott t�le, hogy megt�madn�k, �s b�zott annyira az �szt�neiben, hogy ne k�telkedj�k az ilyen gondolatokban.
- Az erd�be? Biztos vagy benne, hogy ez j� �tlet? – Jade hangja t�tov�n csengett, �s nem indult meg a f�rfi nyom�ban. Megtorpant az �sv�ny legelej�n, tekintete �gy villant k�rbe, ak�r a riadt �z�. Gondolatban m�r kereste a f�kon a v�rfoltokat, v�rta, hogy valami s�r�lt d�g r�juk ront majd a s�r�b�l… Fej�t hevesen r�zta meg, hogy el�zze a kellemetlen gondolatokat, �s sietve megindult Medardus nyom�ban, egy pillanatra sem maradva el mell�le.

A m�gus minden �tmenet n�lk�l sz�lalt meg ism�t, hossz� percek m�lt�n. Hangja elm�l�zva sz�lt, mintha abban a pillanatban id�zn� fel az eml�keket…
- Ketten voltunk mindenki m�s ellen, �s m�r nem volt el�g a kitart�sunk. Nem hinn�m, hogy tal�lkozt�l volna valaha is k�pzett fejvad�szokkal… Mindent megtesznek, hogy eltegy�k l�b al�l azt, akit kip�c�znek maguknak. Nem t�lzok, ha azt mondom, hogy ha �jat h�zol valamely c�hhel, �shatod a s�rodat, jobb esetben… Rosszabb esetben nem marad, amit el lehetne �sni. – Apr� mosoly suhant �t arc�n, de besz�d�t nem szak�totta meg. – T�l j�l �lt�nk, t�l h�resek voltunk ahhoz, hogy csak �gy sz� n�lk�l megl�pj�nk, otthagyjunk mindent, ami�rt k�zd�tt�nk, azonban a k�rny�k �sszes b�rgyilkosa r�nk vad�szott. Els�sorban ez�rt kezdtem el tanulni a b�b�jos dolgokat, hogy megv�dhessem magunkat, vagy ha azt nem is, legal�bb id�ben tudjunk a t�mad�inkr�l. Ez mondjuk �gy nagyon sz�pen hangzik, de persze nem volt ilyen egyszer�… B�r azt hiszem, pont neked nem kell magyar�znom, milyen hosszadalmas munka a m�gia tanul�sa.
Term�szetesen tov�bbra is megmaradt az undorom, �s Durward undora a m�gusok ir�nt, �gy a tanulm�nyaimban is arra szor�tkoztam, ami felt�tlen�l sz�ks�ges volt a t�l�l�shez. Kezdetnek a v�d� b�b�jok, �s a figyelmeztet� var�zsok… Minden, ami ahhoz kellett, hogy ne �thessenek rajtunk �lmunkban. Azt hiszem, �n voltam az, aki elrontotta v�g�l a dolgokat… T�bbre v�gytam, nem volt m�r el�g az, amit tudtam. Megismertem azt a vil�got, amit kor�bban el�t�ltem, �s megv�ltozott t�le az eg�sz �letszeml�letem… Eleinte persze ez nem volt l�tv�nyos, egyszer�en csak jobban elm�lyedtem a tanul�sban. Nem zavarta Durwardot, legal�bbis akkor �gy v�ltem, �s szerintem el�sz�r m�g �r�lt is neki. �t nem �rdekelte, mit csin�lok, eg�szen addig, am�g neki nem okozok gondot ezzel… A var�zslataim m�k�dtek, seg�tettek kiv�deni a t�mad�sokat, �s m�r nem kellett att�l tartanunk, hogy rajtunk �tnek �lmunkban, a kij�tszott, esetenk�nt halott fejvad�szok tov�bb n�velt�k a tekint�ly�nket, mondhatni minden t�k�letes volt.
- M�gsem volt annyira t�k�letes, ha most itt tartotok… - jegyezte meg halkan Jade. Smaragdsz�n �riszei egyfolyt�ban a f�rfi arc�n f�ggtek, a le�nyz� m�r nem t�r�d�tt a k�rnyezet�kkel, mintha csak elfeledkezett volna r�la, hogy �k most a rettegett erd� m�ly�n s�t�lgatnak. Teljes figyelme a m�gus fel� fordult, mik�zben igyekezett l�p�st tartani annak gyors iram�val.
Medardus pillant�sa lassan siklott az arc�ra, s mintha csak �lomb�l �bredne, �gy b�mult r�, ahogy eml�kei k�z�l visszar�ngatt�k a val�s�gba. Szem�ld�k�t �sszevonta a l�nyt figyelve, k�zben pedig azon gondolkodott, a megjegyz�s g�nyosnak volt-e sz�nva, vagy csak az � figyelm�nek visszat�r�t�se miatt sz�lalt meg Jade…
- Egy id� ut�n val�ban nem – jelentette ki v�g�l a k�rd�sre v�laszolva, �s meger�s�t�sk�nt apr�t biccentett. N�h�ny pillanatig ezut�n csak n�m�n haladt el�re, azon t�prengve, hogyan is folytassa a mes�t, �s ez�ttal a f�l-elf sem szak�totta meg gondolatait, b�r a m�gus v�gig mag�n �rezte a f�rk�sz� tekintet�t.
- Azt hiszem, �n voltam az, aki elrontotta v�g�l a dolgokat – ism�telte meg kor�bbi mondat�t lassan, minden sz�t megforgatva a sz�j�ban. – �n a b�b�jokat tanultam, egyre m�lyebbre haladva a m�gia �sv�nyein, Durward pedig teljes figyelm�t az el�bbre jut�sunknak szentelte, fenntartva �s n�velve h�rnev�nket. Sosem �lltunk k�zel egym�shoz, ezalatt az id� alatt pedig m�g jobban elt�volodtunk… Nem egyszer fordult el� olyan, hogy egyed�l v�gzett el egy olyan feladatot, amit elv�llaltunk, bennem pedig fel sem mer�lt, hogy seg�tsek neki, ahhoz t�ls�gosan lefoglalt a saj�t kit�z�tt c�lom. Tal�n ott is hagytam volna �t, de tov�bbra is sz�ks�g�nk volt egym�sra… A b�rgyilkosok c�he nemhogy felhagyott volna a r�nk val� vad�szattal, de csak m�g �d�zabban �ld�ztek a kudarcok ut�n… S�t, ami azt illeti, egyre h�resebbek, h�rhedtebbek lett�nk. M�r a hozz�nk hasonl� reneg�tok f� c�lpontja is a mi p�rosunk volt, �s �gy v�lem, ez volt az, ami�rt Durward tov�bbra is elt�rte azt, amit m�velek. A b�b�jaim j� p�rszor megmentett�k az � �let�t is… Nekem pedig t�l k�nyelmes volt ez az �letm�d, hogy feladjam. J� voltam abban, amit csin�ltam, csin�ltunk, hiszen egyre ink�bb a legjobbak k�z� soroltak mindet… Mi�rt v�ltoztattam volna h�t rajta?
- T�l k�nyelmes az �leted? B�rgyilkosk�nt?
- M�g mindig undorodva besz�lsz… - n�zett r� Medardus, de megjelen� f�lmosolya ez�ttal nem d�h�s volt, csak eln�z�st t�kr�z�tt, mintha a le�nyz� csak egy �rtetlen gyerek lenne. – M�r megmondtam, nekem ez csak egy munka volt, illetve egy �letm�d. Suhanck�nt �gy t�rhett�nk ki az utcagyerekek k�z�l, ezen k�v�l pedig nem �rett�nk semmihez.
- M�rpedig szerintem igenis lehet v�ltoztatni az �letm�don, ha igaz�n akarja az ember – jelentette ki elt�k�lten Jade, majd ahogy smaragdz�ld tekintete tal�lkozott a f�rfi h�v�s pillant�s�val, hirtelen les�t�tte szem�t. – Ne haragudj. Igyekezlek nem f�lbeszak�tani majd. Folytasd, k�rlek… Amit eddig elmondt�l, �rdekes, viszont m�g mindig nem kaptam v�laszt a k�rd�semre.
- Igen, igazad van, kicsit t�l terjeng�sen besz�lek… Csak szeretn�m, ha meg�rten�d, mi mi�rt �s hogyan t�rt�nt. Mert nekem a v�g�re m�r nem sz�m�tott senki, csak Kendrah…
- Kendrah?
- Kendrah…