A f�klya ideges�t� lobog�sa felt�zelte Cristie idegeit. �sszecs�cs�r�tett ajkakkal l�pkedett lefel� a t�redezett, mohasz�nyeg bor�totta l�pcs�n.

 - Ezertizenegy, ezertizenkett�, ezertizenh�rom… Ki volt az az eszement barom, aki ilyen m�lyen alap�totta meg a Poklot! Hogy ker�lne � is a pokolba, ha m�r meg�lmodta! – fortyogott mag�ban.

Kitart�an battyogott tov�bb. Az utols� fok ut�n egy vasveretes, fekete ajt� fogadta. Cristie nagyot nyelt, s lenyomta a rozsd�s kilincset, mire a kapu nyikorogva felt�rult. A l�ny rettegve szor�totta �ssze szemh�jait, egyszer�en nem akarta l�tni, hova is ker�lt. Csak �llt a k�sz�b el�tt, serceg� f�kly�t szorongatva a mark�ban, minden �z�ben reszketve.

 - �dv! – hallott meg egy fel� k�zeled� vid�m hangot.

Mi a… gondolta mag�ban, �s kinyitotta szemeit. A leglehetetlenebb vil�g t�rult retin�ja el�. Amolyan szutykosabb kertv�ros f�ling� placc, term�sk�ves j�rd�val, gyeppel �s... Ap�m! Ott az �g! Ez k�sz! – hitetlenkedett, de k�zben k�nosan �gyelt arra, hogy ne sz�laljon meg. Az �dv-�t ki�lt� hang egy kiss� csapzott haj�, pofaszak�llas, hossz�k�p� krapekhoz tartozott, aki telifogas vigyorral l�pett Cristie el�.

 - A nevem Joe! �n lenn�k a fogad�bizotts�g! – t�rta sz�t a karj�t a pasas.

 - Joe?

 - �h�m! – szedett el� Joe a zseb�b�l egy mar�k mogyor�t, �s �l�nk ropogtat�sba fogott, majd l�tva a l�ny elh�lt arc�t, az orra al� nyomta a magokat – K�rsz-e?

 - K�sz, nem! Zs�ros lesz t�le a b�r�m, �s kin�nek a pattan�saim… - h�r�totta el Cristie.

 - �rtem! – r�ntotta meg a v�ll�t Joe. – Na, akkor gy�sz?

 - V�rj csak egy pillanatot! Hol a fen�ben vagyunk? Ez nem lehet a Pokol!

 - M�rpedig ott vagy! De nem az �n reszortom felvil�gos�tani T�ged, kiscsibe! Majd a g�r� megteszi! – azzal sarkon fordult, �s nyammogva visszafel� indult az �sv�nyen.

Cristie egy ideig csak pislogott, majd Joe ut�n szaladt. A gyalog�t kanyarogva futott v�gig a t�jon. Mindk�t oldalon sz�rk�s fal� t�rsash�zak sorakoztak, el�tt�k enyh�n s�rg�s gyep� el�kertek ter�ltek el. D�s plat�nf�k, �s feny�k vetettek �rny�kot a k�rny�kre, n�hol beg�nia �s r�zsabokrok �cs�r�gtek kertekben. Az �g sz�rk�saranyban j�tszott, a nap csak id�nk�nt b�jt el� a felh�k k�z�l, s b�gyadtan itt-ott f�nyp�szm�kkal vil�g�totta meg a h�zak ablakait. F�lelmetesen bar�ts�gosnak hatott az eg�sz hely. Cristie pedig egyre n�vekedett azon �rz�se, hogy rossz helyen tapodja a j�rd�t. S tal�n ez a Joe nev� fick� is csak bolondj�t j�ratja vele.

 - Olyan ismer�s vagy nekem – sz�lalt meg besz�lget�st kezdem�nyezni vezet�j�vel Cristie. – Nem l�ttalak m�r valahol?

Joe megtorpant, �s �r�mt�l csillog� szemekkel pillantott a l�nyra. – H�t megismersz? El se merem hinni!

 - ���… nan�! M�r eml�kszem! Valami drogrekl�mban szerepelt�l! – mosolyodott el a l�ny pr�b�lkoz�sk�ppen, mivel val�j�ban halv�ny lila g�ze sem volt, hol l�tta m�r Joe fizimisk�j�t.

Joe erre a v�laszra felh�zta az orr�t. – Pokolba Veled! – v�gta a l�nyhoz �s tov�bbindult.

 - Oh! Mell�traf�ltam ezek szerint… Iz�, ne kapd m�r fel a vizet! Csak tudod, odafenn – pr�b�lt magyar�zkodni Cristie, de Joe s�rt�d�tt szemvillan�sa miatt ink�bb elharapta a mondatot.  – H�t, bocs… Nem akartalak megb�ntani…

Joe erre csak puffogott, mint egy vipera, �s orra alatt motyogva t�bbet nem n�zett Cristie-re, aki a tov�bbiakban n�ma maradt, mint a csuka, mik�zben pukkadozva megpr�b�lta kit�r� nevet�s�t elfojtani. Nem �rtette ugyanis, hogy Joe mi�rt h�zta fel az orr�t. Hiszen, m�r eln�z�st a Pokolban s�tafik�lnak. Csak nem flang�lnak erre j�tev� Krisztusok. Elmer�lve gondolataiban kitart�an a cip�je orr�t fix�rozta m�gnem bele nem rongyolt Joe h�t�ba, aki olyan hirtelen �llt meg, mintha pirosra v�ltott volna el�tte a k�zleked�si l�mpa. Cristie s�r� bocs�natk�r�s k�zepette k�rbeskubizott, de sehol nem volt �tkeresztez�d�s, se piros sz�n� STOP t�bla, csak egy g�r�g st�lus� villa ny�jt�zott �lmosan az alkonyi �g fel�. A l�ny alig b�rta �sszekaparni �ll�t a f�ldr�l a hihetetlen�l kir�v�, pazar kast�ly l�tt�n. Joe azonban nem v�rt, csak intett, mire a l�ny engedelmesen ut�na csoszogott, s bel�pett a majd h�rom ember magas, faragv�nyokkal d�sz�tett ajt�n.

Az �p�let belsej�ben kupol�s el�csarnok fogadta, h�feh�r m�rv�nyb�l k�sz�lt angyalszobrokkal, �s v�r�s-fekete sz�nben pomp�z� mozaikpadl�val. A terem t�lfel�n h�rom l�pcs�foknyi magass�gban �jabb ajt� z�rta le a csarnokot. Joe, Cristie-vel a nyom�ban, egyenesen fel� indult, de miel�tt a l�pcs�h�z �rhettek volna ny�lt a kapu, s egy f�rfi l�pett ki rajta. Cristie megragadta Joe karj�t �s fojtott hangon, olvadozva megsz�lalt.

 - J�zusom!

 - Parancsolj! – fordult fel� Joe, szem�ben �r�m gy�lt, mert azt hitte a l�ny v�gre r�j�tt, ki is � val�j�ban, de csal�dnia kellett.

 - Krisztusom, ki ez a f�listen… Mit f�listen, isten, val�s�gos k�t l�bon j�r� Apoll�! – s�hajtozott ajk�t harapd�lva Cristie.

 - Gabriel… - vetette oda flegm�n Joe, amikor r�j�tt, hogy a l�ny mit is akart a j�zusomoz�ssal – Mert mintha Apoll� nem k�t l�bon j�rt volna…!

 - Gabriel… - cs�p�g�tt Cristie, s tekintet�t egy pillanatra sem tudta levenni a fel� k�zeled� Apoll�r�l.

 - Hello, Joe! Hogy ityeg? – �llt meg a Gabrielnek nevezett isten Cristie-t�l alig k�tl�p�snyire.

 - Ez a toj�galamb – mutogatott durc�s arccal Joe a l�nyra –, ez a n�mber drogosnak titul�lt!

Gabriel vid�man felnevetett. – Ugyan Joe, t�ls�gosan �rz�keny vagy! – majd a toj�galamb fel� fordult.

Cristie majd elal�lt, amikor Gabriel el�l�pett, s g�l�nsan kezet cs�kolt neki. Micsoda pasi! – futott �t az a bizonyos szikra Cristie agy�n. - Nemesi von�s� arc, mandulav�g�s�, m�regz�ld szemek, l�gy vonal� ajkak, s�t�tpadlizs�n sz�n�, sz�gegyenes hajzuhatag, sz�les v�llak, puha, �polt kezek. K�sz, enged�lyt k�rek sz�tfolyni!

S k�zben csak egyre kocs�nyon l�gatta szemeit a fekete, gengsztercs�kos �lt�nybe, �s s�t�tsz�rke szat�ninge b�jt Gabriel fel�

 - Nem hittem volna, hogy valaha is f�nyt l�tok a pokolban… - mosolygott s�rmosan Gabriel – �ruld el a neved sz�ps�gem…

 - Cristie… - susogta a l�ny.

 - Cristie… - �zlelgette Gabriel a nevet m�ly, kiss� rekedt hangj�n - Rem�lem, tal�lkozunk m�g! – azzal elengedve a l�ny kez�t, viszl�tot intett, �s kifel� indult a csarnokb�l.

Cristie f�l�jultan kapaszkodott Joe karj�ba, aki nagyokat f�jtatva pr�b�lta mag�val r�ngatni a l�nyt.

 - Te Joe, �n szerelmes vagyok… Abba az istenbe… - n�zett h�tra v�gyakozva Cristie, s legnagyobb meglepet�s�re Gabriel megfordult.

A f�rfi pillanatok alatt l�pte �t az addig megtett t�vols�got, s gyeng�den Cristie dereka k�r� fonta karj�t. Ellen�llhatatlan tekintet�t a l�nyra vetette, s lassan lehajolva cs�kot lopott. Amikor Cristie felocs�dott m�r csak egy t�volod� sz�les h�tat l�tott �tl�pkedni a termen, melyen hossz�, m�lylila varkocs pihent. 

Engedelmesen indult a tov�bbra is m�rgel�d� Joe ut�n, aki csukl�j�n�l fogva az ajt� fel� r�ngatta. M�g az is alig jutott el a tudat�ig, hogy �tl�ptek a k�sz�b�n. Odabenn kellemes meleg, �s s�rg�sv�r�s t�zf�ny fogadta. A kandall� el�tt egy hatalmas fotel m�ly�r�l v�kony f�stcs�k kacskaring�zott felfel�. Joe ledobta mag�t az egyik hom�lyban elter�l� kanap�ra �s unottan megsz�lalt.

 - Itt van.

A fotel m�ly�r�l egy v�kony alak emelkedett fel. Cristie nem l�tta j�l az arc�t a h�ta m�g�tt lobog� l�ngok miatt, b�r az igazat megvallva m�g mindig Gabriel cs�kj�nak hat�sa alatt �llt. Az s�t�t alak k�hintett egyet, majd m�ly, kiss� fontoskod� hangon megsz�lalt.

 - �dv�z�llek a Pokolban. A nevem Lucifer, a Pokol ura szem�lyesen.

Cristie �lmatagon b�lintott. A f�rfi horkantott egyet, majd k�zelebb trappolt a l�nyhoz. Bepisilni ki fog? Nem igaz�n tetszett ugyanis neki, hogy nem rettegnek t�le, s�t m�g figyelembe sem veszik. Felvette lehet� legijeszt�bb arckifejez�s�t, �s a l�ny f�l� magasodva fels�bbrend� tekintettel n�zett le r�. Cristie azonban maradt tov�bbra is olyan b�rgy�, mint azel�tt, s csak s�hajtozott.

Lucifer arc�t kaparta d�h�ben, majd Joehoz fordult.

 - Mi a fene van ezzel?

 - Ja… - emelte fel a fej�t Joe – Gabriel lesm�rolta.

 - Mit csin�lt az a b�jmajom?

 - Lesm�rolta…

 - Gondolhattam volna! – sziszegte Lucifer, majd visszakullogott a fotelj�hez, �s belehuppant.