Pokolra Veled

by: Rinn

2. fejezet - A f�gg�ny �s a szomsz�d

Crsitie-n volt az �jabb meglep�d�s sora. Nem hitte volna, hogy a pokolban - ami v�letlen�l se pokolnak n�z ki – mindenki ennyire s�rt�d�keny. Joe a drogos dolgon kapta fel a vizet, ez Lucifer meg… V�rjunk min is? – k�rdezte mag�t�l a l�ny.

 - Szal, te vagy Lucifer? – kukkantott �t a fotel h�tt�ml�ja f�l�tt Cristie.

A karossz�kben �cs�rg� f�rfi megb�ntottan b�lintott.

 - Cristie Archer! – tipegett el�r�bb a l�ny, s vid�man kezet ny�jtott, az el�bb f�vez�rk�nt bemutatkoz� alaknak, aki kelletlen�l viszonyozta a k�zfog�st – Helyes, ezzel megvoln�nk! H�h, s�t�t van itt! – azzal m�r szaladt is, hogy kih�zza a f�gg�ny�ket.

Csakhogy arra nem sz�m�tott, hogy az egyik b�rsonylepel �letre kel…

 - Krisztusom! – sik�tott – Mi a j� b�d�s franc ez?

Luciferb�l �s Joe-b�l kiszakadt a r�h�g�s, mikor a l�ny megh�tr�lt vadul libeg� f�gg�ny el�l.

 - Csin�lj valamit, te f�vez�rek selejtje! – r�ngatta ki a fotelb�l Lucifert Cristie – Az a rongydarab ki akar ny�rni!

 - Nem mintha nem lenn�l m�r halott… - kuncogott a h�tt�rb�l Joe.

 - Te csak fogd be a sz�d, Mogyor�s! – vetette oda Cristie – Te meg, na… - l�kte Lucifert a f�gg�ny fel�.

Lucifer m�g mindig kacagott, de k�zben keze egy k�nnyed int�s�vel sz�tr�ntotta a f�gg�ny�ket. Az ablakm�lyed�sben, hatalmas p�rn�k k�z�tt egy f�lmeztelen pasas fek�dt, aki elm�ly�lt hasvakar�sz�s k�zben kez�t ny�jtotta Cristie fel�.

 - �dv! Rafael vagyok! – n�zett a l�nyra, aki meg mert volna r� esk�dni, hogy az ips�nek az �rtelem legapr�bb szikr�ja sem vil�g�t a szem�ben.

Pedig nem is lenne ronda, hogy az �z egye meg! – gondolta Cristie. Kreol b�r, ez�st�sk�k haj, sima arc, kiss� sz�gletes �ll, nagy barna szemek, s �me k�sz Rafael. De a kis piszok mi�rt hagyta szem�rmetlen�l m�lyen kigombolva a nadr�gj�t? 

 - Te Raf, melyik tetves szekr�nyb�l lopt�l megint nyugtat�t? – k�rdezte m�g mindig fulladozva Lucifer, de Cristie tekintete l�tt�n, ism�t el�vette fens�bbs�ges modor�t – Hogy a macska r�gja meg!

 - A kis Hel�na adta... – j�tt a v�lasz nevet�sen kisfi�s hangon – Mindig azt v�rja, hogy becserk�sszem n�la a lompost! – folytatta Rafael – De nem �n! Az a Julia sem kapta meg, pedig Julius hugic�ja volt… Meg azt�n, nekem nincs is lomposom, mivel…

 - El�g lesz Rafael! – ki�ltott fel Lucifer – Nem vagyok k�v�ncsi a farkadra! – s eme mondat�val (Cristie nagy sajn�lat�ra) meg�ll�totta Rafaelt, hogy m�g lejjebb tolja a nadr�gj�t.

Cristie nemhogy k�pni, m�g nyelni sem tudott. Meglepetten kapkodta a tekintet�t, s hol a fetreng� Joe-n, hol a hanyagul bag�z� Luciferen, hol pedig a has�t simogat� Rafaelen �llapodott meg. Egyszer�en k�ptelen volt kezelni a kialakult helyzetet. Gondolataiban felderengett az a pokolmese mellyel nagymam�ja riogatta: k�nszag, l�ngtenger �s piros �rd�g�k h�rom�g� szigonyokkal, na meg hatalmas �st�k, amiben a b�n�s lelkeket s�t�getik. Viszont ez a hely, ez a t�rsas�g k�zel sem hasonl�tott arra a k�pre, mely beleiv�dott gyermeki lelk�be. V�gre v�laszokat akart…

 - Valaki elmagyar�zn� mi ez az eg�sz? – k�rdezte Cristie, miut�n f�radtan letelepedett a f�ldre.

 - Ne is t�r�dj vele. Rafael kicsit gy�gyszerf�gg�, de tudod meg is �rtem, nem �ppen tizen�ves a lelkem – ford�totta a l�ny fel� fotelj�t Lucifer, majd nyugodtan le�lt.

Cristie-nek v�gre volt alkalma t�zetesebben felm�rni a f�vez�rt. R�vid, egyenes sz�l�, s�t�tbarna haj, melynek n�h�ny tincse egy kereszt alak�, s�t�t sebhelyet takart. Ov�lis arc, szigor� ajkak, sz�rk�sk�k, �that� tekintet �s egyenes szem�ld�k. Els� r�n�z�sre senki nem gondolta volna, hogy ez a fizimiska tud mosolyogni. Pedig az el�bb r�h�g�tt, mint egy eszel�s, dohogott mag�ban Cristie.

 - Sz�val gy�gyszerf�gg�… - mondta k�tked�en a l�ny – Nekem ink�bb �gy t�nt, hogy nincs rendben valami az agy�val! Na mindegy! Valaki igaz�n felvil�gos�thatna, mi ez a cirkusz?!

 - Ez nem cirkusz! Ez a pokol… - d�lt h�tra Lucifer – M�rmint a pokolnak egy r�sze. Az �r�k V�rosa. A val�di pokol az, amit az �l�k �gy ismernek Purgat�rium.

 - Az �r�k V�rosa? – pislogott Cristie.

 - Ja! – kelt fel Rafael, s gyermeki vigyorral az arc�n f�l l�bon kezdett sz�kd�cselni – Kis-ka-csah… f�r-dikh… feke…te… t�-ban

 - Kuss! – ki�ltott d�h�sen Lucifer. Rafael sz�j�ra tapasztotta kez�t �s fulladozva felnevetett. – Folytatom! Te, Cristie Archer azon kevesek egyike vagy, aki abban a kegyben r�szes�l, hogy tagja lehet az �r�k test�let�nek!

 - J� duma - t�masztotta tenyer�be az �ll�t Cristie. – Hova dugtad a kandikamer�t?

Lucifer t�gra ny�lt szemekkel n�zett a l�nyra, aki �rj�t� nyugalm�val �s nyegle flegmas�g�val az els� volt – testv�rei ut�n -, aki k�pes volt arra, hogy kik�sz�tse. M�gis, lelke legm�ly�n k�ptelen volt r� haragudni, mivel tudta, hogy Cristie �lc�ja semmiv� fog foszlani, mihelyt egyed�l marad. Meg azt�n, nyom�s oka volt, hogy az �rv�rosba hozassa. Igaz, m�g nem mutatkoztak jelei, hogy Nemesis fel�bredt volna, de ami k�sik, az nem siet! – futott �t az agy�n, majd nagyot sz�vott cigarett�j�b�l, s haragot sz�nlelve kics�rtetetett az irod�b�l.

Joe ijedten ugrott �s t�pte fel az ajt�t. – De mi a francot kezdjek ezzel a diliny�ssal?

 - Melyikkel? – visszhangzott a k�rd�s az el�csarnokb�l.

 - A csajjal! – ki�ltott Joe.

 - Vidd a sz�ll�s�ra! Azt�n keresd meg Michaelt, besz�dem van vele! – j�tt a v�lasz, majd egy hatalmas d�rren�s, mely val�sz�n� a f�kapu csuk�d�s�t volt hivatott jelezni.

Joe fej�t cs�v�lva intett a l�nynak, hogy k�vesse.

 - Mindig ennyire h�lye, vagy ezt most csak az alkalom sz�lte? – k�rdezte Cristie, mik�zben felt�p�szkodott a f�ldr�l.

 - Te t�nyleg f�raszt� egy n� vagy! – vetette oda Joe, majd kil�pett az ajt�n.

 - De �n nem is mondtam semmit! – ki�ltott Cristie felh�borodottan, s �ppen elindult volna a mogyor�zab�l� ut�n, mikor h�ta m�g�tt valami, vagy ink�bb valaki puffant a f�ld�n. A l�nynak arra sem volt ideje, hogy megn�zze mi t�rt�nt, mivel k�t k�z kulcsol�dott a bok�ja k�r�. Cristie len�zett, s a padl�n nem l�tott m�st l�tott fetrengeni, mint az angyalian mosolyg�, tot�l hibbant, kiskutyaszem� Rafaelt. – Oh, mit szeretn�l t�nd�rbog�r? – k�rdezte.

 - Ugye velem maradsz? – pislogott r� a f�rfi, aki ink�bb gyereknek t�nt jelen �llapot�ban.

 - H�t iz�… Figyelj csak, mit sz�ln�l, ha megkeresn�d az elgurult nyugtat�idat…? – pr�b�lt kim�szni szorult helyzet�b�l, �s Rafael karjaib�l Cristie.

 - Ut�na velem maradsz?

 - Ha megtal�lod az �sszeset akkor… meggondolom! – vigyorodott el a l�ny.

 - M�r megyek is! – ugrott fel Rafael, s hinta-palinta d�dolgat�s k�zben bem�szott az asztal al�, hogy teljes�tse Cristie k�r�s�t, aki azonban fejvesztve menek�lt ki az irod�b�l.

 - J�zus seg�ts! – sz�lalt meg, ahogy Joe mell� �rt.

 - Sajn�lom, nincs fogad��ra! – vetette oda a f�rfi, majd el�kotort zseb�b�l egy �jabb adag mogyor�t.

Cristie pedig tov�bbra is �rtetlen�l n�zett r�. Nem t�ged k�rtelek, te barom – puffogott mag�ban.